Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Rojik FC "B" - ASR	Zoge
Rojik FC "B" - ASR 1:5 (1:3) Barát 7 - Sváb 6.5, Szemes 7, Dienes 6, Balogh M. 8 - Gyugyi 7.5, Szűcs M. 8, Várkonyi 7.5, Erdős 8, Csernyik 8 - Gazdig 6 Csere: Zabolai 6, Pap J. 6.5, Egyedi -, Baboczky-, Sztojka A kérdés a meccs előtt az volt, hogy a Tímár testvérpár és Csont nélkülözésével tudunk-e változtatni a múlt heti kapkodó, ötlettelen játékunkon. A balhátvéd posztjára ezúttal Baloghot raktuk, bízva abban, hogy védekezésben határozott lesz hátul, és esetleg a támadásokat is tudja segíteni. Már az elején átvettük az irányítást, és öt perc alatt több szép támadást vezettünk, mint tavaly 3 meccs alatt. Ment a rövidpasszos játék, ebben főleg Erdős járt az élen, de Várkonyi és Szűcs is remek partnerei voltak ebben, így gyors egy érintőkkel jutottunk el az ellenfél kapujáig. A vezetés megszerzése egyáltalán nem volt váratlan, egy jobb szélről belőtt labda jutott el a kaputól 8 méterre álló Gazdighoz, aki a hálóba vágta azt. Továbbra is ugyanaz maradt a játék képe, mi mentünk előre, a Rojik kontráit pedig a Szemes vezette védő kvartett rendre visszaverte. Jött azonban a csapat egyik fő betegsége, és egy szöglet után kiegyenlített az ellenfél. Félő volt, hogy ezután visszaesik a játékunk, és nem tudjuk akaratunkat érvényesíteni, de ma szerencsére nem így történt. Továbbra is egyértelműen irányítottuk a játékot, ellenfelünk nem tudott kijönni a térfeléről, mert remekül feltolt védelemmel találkozott, ha kellett egész a félpályáig előre jöttek, ráadásul a középpályánk ellentétben az előző találkozóval, rengetegszer már a Rojik térfelén labdát szerzett. Aztán 15 perc alatt két olyan gólt szereztünk amilyet mi mindig is elképzeltünk: a felezővonaltól 5-6 passzal eljutottunk a tizenhatosig, onnan a jobbszélről jött két beadás, és a balszélső Csernyik a hosszú oldalon remek ütemben érkezve duplázott. Számomra élmény volt ezt látni, valahol ez lenne a cél, ezért dolgozunk 4 éve, hogy sok ilyet láthassunk. Végre azt játszotta ebben a félidőben a csapat, amit tud, mivel itt legtöbben 1-2 éve nagypályáznak, addig csak kézilabdakapura, betonpályán fociztak, a rövidpasszoknak kéne lennie az erősségünknek, ezt gyakoroljuk minden edzésen, és most valami csoda folytán sikerültek ezek. A félidőben a cél a csapat újbóli felrázása volt, el kellett érni, hogy véletlenül se üljünk le. Nagyon megijedt mindenki, amikor Szemes hibája után, Dienes hozott össze egy tizenegyest (nem tehetett mást), ám Barát bravúrosan hárította a büntetőt, így maradt a kétgólos különbség. Csont hiányában először lehet dicsérni egy balhátvédet játszó játékost, Balogh Márkot, aki védekező feladatai ellátása mellett támadni is próbált, ennek eredményeként a baloldalról egy pattogós labdából 14 méterről kilőtte a hosszú felső sarkot. A mai meccset a középpályásaink remek teljesítménye miatt nyertük meg, a két szélén Csernyik és Szűcs végre rendre otthagyta emberét, a középső részen pedig rendkívül masszívak voltuk, amellett, hogy ötletesen támadtunk. Háromgólos vezetésünk után kettészakadt a pálya, mi pedig kivettünk a középpályáról egy embert és a Pap J. Zabolai kettős rohamozta a kaput. Rengeteg támadást és helyzetet dolgoztunk ki, Pap, Erdős, Zabolai és Egyedi is betalálhatott volna, végül Pap József egy középre adott labdát lőtt estében a hálóba. Hogy mennyit is ér ez a meccs, majd a következő hetek döntik el, reméljük marad a jó játék, és nem megint a régi arcát mutatja majd a csapat. Ez az a bizonyos lélektanilag fontos siker, amire lehet építeni.

Új szezon, új remények, régi kórtünetek - avagy KISE-ASR 3:0	Bogár
Végre elkezdődött a 2006-2007-es bajnoki szezon! Idén egy korosztállyal feljebb, a 90-91-esek közt indulunk, ugyanis önálló 91-es bajnokság nincs... Első ellenfelünk a Kőbányai ISE volt, akikről előzetesen azt hittük, hogy az ificsapatukkal mérkőzhetünk meg, ám kiderült, hogy ők egy korosztállyal felejbb, a 89-esek közt neveztek, így zömében 92-es születésűek ellen kellett felvennünk a versenyt. Sajnos rossz szokásunk híven most sem sikerült a teljes csapattal kiállni, ugyanis Csont csütörtökön egy iskolai focin kificamította a bokáját, így több hétre kidőlt, helyette Sztojka kezdett bal hátul. Ezen kívül azonban a legerősebb(nek vélt) felállásban futottunk ki a zöld gyepre, a szokásos 4-5-1-es felállásban. Sajnos nagyon kapkodva kezdtük a mérkőzést, alig tudtuk megtartani a labdát, ehelyett megint mentek az ívelések fölfelé, ám az ellenfél védői jól zártak, így nem tudtunk áttörni. Az általuk így megszerzett labdákat pedig a földön tartották, és ügyes támadásokat vezettek. A mélységből induló embereket a középpálya nem tudta megszűrni, így lendületből hozták ránk a labdát. Egy védők mögé küldött passzról lemaradt Sztojka, ezt góllal büntették. Sajnos ahelyett, hogy összekaptuk volna magunkat, folytattuk tovább az indiszponált játékot, így többsazör csak Baráton múlt, hogy nem kerültünk nagyobb hátrányba. Egy kapu előtti kavarodás után büntetőt ítéltek ellenünk, így máris 2-0 volt az eredmény. A támadásvezetésünk gyakorlatilag a 0-val volt egyenlő, ám így is akadt helyzetünk, de nem tudtuk gólra váltani, a kapu előtti kavarodásból csak a kapufát találtuk telibe... A szünetben próbáltunk vátoztatni, volt min: a középpályásvédekezésünk katasztrofális volt, rendre mélységből indultak meg egy kényszerítővel, ám mivel itt elengedtük az embert, lendületből tudták létszámfölényben ránkhozni a labdát. A második félidő elején nagyjából az történt, amit kértünk, igyekeztünk a földön tartva járatni a labdát, ám kevés volt a beindulás, így valódi gólveszélyt nem sikerült túl sűrűn kialakítani, amik pedig adódtak, azokat elpuskáztuk... A KISE kontrái pedig egyre veszélyesebbek voltak, ráadásul mindezt mi is hathatósan támogattuk lelketlen produkciónkkal. Az utolsó 20 percben Gyugyit leszámítva szinte mindenki állta a pályán, az ellenfél pedig kénye-kedve szerint alakított ki helyzeteket a kapunk előtt, és a számtaaln lehetőségből egyet ki is használt, ezzel beállítva a 3-0-ás végeredményt. Borzasztó volt látni, hogy hiába a hegyfutások, a sprintek, a mittomén még milyen csesződések, ha egész egyszerűen nem azt csináljuk és nem úgy, amit kérünk. Akkor egész egyszerűen nincs értelem az egésznek. Kértük, hogy tartsuk a földön a labdát, járassuk minél többet, a két szélsőhátvéd pedig lépjen föl a a középpálya vonalába. Egyetelenegy mélyről történő beindulást nem láttam ehhez képest. Megint elekzdtünk ívelgetni a Tibi felé, de ez egyszerűen nem megy egy olyan ellenfél ellen, akik mélyen a saját térfelük közepén védekeznek. Ez jó taktika mondjuk a Csillaghegy elleni edzőmeccseken, akik majdnem a félpályáig feltolják a védekezést, de ellenük nem! Meg egyébként sem! Amióta mi vagyunk az edzők, minden edzésen gyakoroljuk a labdatartást valamilyen formában! Évek óta! Ehhez képest a mostani meccsen is kb 10 percig sikerült kábé azt csinálni, amit kértünk. Ez így nem megy, mert akkor hiába járunk edzésre, ha úgyse az ott gyakoroltakat játsszuk. A másik meg a motiváció kérdése: a mezőnyjátékosok közül egyedül a Gyugyi nyújtott elfogadható produkciót. Basszus, nehopgymár az első meccsen is azért kellejen könyörögni, hogy menjünk már végig az emebrrel, hogy ütközzünk le velük, hogy vállaljuk a test-test elleni ütközéseket. És még ha benga nagy állatok ellen meccseltünk volna, azt mondom oké, hogy van, aki beszarik. De könyörgöm ,ezek a srácok kisebbek voltak nálunk, ehhez képest a párharcok legalább 70%-át ők nyerték. Ez így nem megy, észre kéne venni. Nem vagyunk még olyan jók, hogy különösebb erőlködés nélkül bárkit leverjünk. Minden egyes labdáért meg kell szenvednünk, főleg úgy, hogy a többi csapatban valószínűleg nálunk idősebb és nagyobb darab játékosok is lesznek. Végre van egy olyan keretünk, akikkel lehet meccseket nyerni és legfőképpen szépen játszani. Nincs sok ideje hátra ennek a csapatnak, lassan mindenki középiskolás lesz, jön a felvételi, az egyéb dolgok, amik majd mind fontosabbak lesznek a focinál. Lehet kb 2 jó évünk, használjuk ki, csak így van értelme ennek az egésznek. Ezen mindenki gondolkozzon el, és a hátralévő meccseken az a minimum, hogy felszántjuk a pályát. Barát Bence (7,5): szinte egyedül neki köszönhetjük, hogy megúsztuk 3 kapott góllal, ziccerek sokaságát hárította. Szűcs Marcell (6): sajnos a meccs nagy részét a számára idegen balhátvédi poszton töltötte, így nem tudott annyit hozzátenni a játékhoz, amennyire egyébként képes. Szemes Máté (7): megint szinte egyedül kellett megoldania a védekezést, ez több-kevesebb sikerrel sikerült is neki. Balogh Márk (6): az általa kevésbé szeretett középhátvédi poszton kellett helytállnia, nagyjából sikerült is, de volt néhány hajmeresztő húzása. Sztojka Norbert (3,5): ezúttal botrányosan gynge teljesítményt nyújtott, rendre elmentek mellette, a beíveléseknél rosszul helyzkedett, így korai cseréje indokolt volt. Tímár Mihály (4,5): sajnos nem igazán érezte a helyét, a védekezésbe szinte semmit nem segített be, a támadásvezetésben pedig sokszor hozott rossz döntést. Gyugyi Márk (7): a középpályáról az egyedül dícsérhető produkciót ő nyújtotta, szokásához híven rengeteget futott, rengeteg labdát szerzett és azokat jól is játszotta meg, és ami külön örvendetes, hogy bírta szinte végig az iramot. Várkonyi László (5): róla már nem mondható el mindaz, ami Gyugyiról, önmagához képest és a szükséeshez képest is keveset futott, keveset védekezett és keveset is volt nála a labda, tőle jóval több kell, minden téren. Tímár Péter (4,5): szinte ugyanaz igaz rá, mint testvérére. Nem érezte a játékot, nem helyzkedett jól, kevés volt a visszapassz, valamint keveset ütközött. Csernyik Dániel (5): ezen a meccsen bebizonyodott, hogy ha nem kap megfelelő támogatást a balhátvédjétől ,akkor nem képes jó teljesítményt nyújtani. Gazdig Tibor (4,5): neki sem ment igazán a játék, kevés labdát kapott, azt sem tudta általában jól megjátszani, és ezúttal a kapu előtt sem volt olyan határozott és gólratörő, mint tavasszal. Cserék: Sváb Gergely (5): védekező feladatát jól megoldotta nagyjából, ám a támadásokat szinte semennyire nem segítette. Zabolai Gergő és Egyedi Károly: kevés időt töltöttek a pályán, így nem értékelhető a teljesítményük. Man of the match: Barát Bence nélkül valószínűleg 3-nál jóval többet kaptunk volna, ziccerek sokaságát hárította, valamint a hátraadott labdákat is többnyire jól játszotta meg.

ASR - Testvériség 1:3 (0:2)
Barát 6 - Sváb 4,5 Szemes 5, Dienes 5, Sztojka 5 - Balogh 5, Gyugyi 5, Várkonyi 5, Pap 5, Csernyik 5 - Gazdig 5,5 Cs: Egyedi (-), Szűcs M. (-), Erőss (5,5), Tímár P. (7) Az utolsó fordulóban rekkenő hőségben fogadtuk az 5. helyre felkúszó Testvériség csapatát. Jó lett volna jó játékkal és győzelemmel búcsúzni a szezontól, ám a történtek másképp alakultak... Az első félidőben rendkívül indiszponáltan, sok hibát vétve "játszottunk", elől minden fantázia, hátul minden odafigyelés nélkül. Ennek meg is lett az eredménye: 2 igencsak elkerülhető helyzetből kaptunk 2 gólt, ezzel fordultunk a szünetben. A második félidőben az egyetlen pozitívum Tímár beállása, aki többször lendületesen vezette át azt ellenfél tértfelén a labdát, így az utolsó negyedórában több veszélyes helyzetet is ki tudtunk alakítani, ám a harmadik Tesi gól után, már csak az eredmény kozmetikázására futotta a szokásos Gazdig góllal. Tímár játéka nagyon bíztató volt a következő szezonra nézve, és ha testvére is hasonló játékra képes, hatalmas erősítést jelenthetnek a csapatnak.

ASR - MAC 0:9 (0:5)
Barát 8- Sváb 4, Szemes 4,5, Balogh 4,5, Sztojka 4 - Csernyik 5, Pap 5,5, Gyugyi 4, Zabolai 4,5, Erőss 4,5- Gazdig 6 Cs: Csont (-) A legkeményebb dió maradt utolsó előttinek, a tabellát 100%-os teljesítménnyel és elképesztő gólaránnyal vezető MAC. Sajnos a BVSC elleni mérkőzés sokat kivett belőlünk, és a csak pár napos pihenő nem adott elég időt a regenerációhoz, így meglehetősen tartalékosan álltunk fel. Ezt azért sajnálom főleg, mert kíváncsi lettem volna, hogy teljes csapattal mit tudtunk volna produkálni a legjobb ellen. Sajnos ebből nem lett semmi, így az eredmény és a játék képe is a papírformának megfelelő állapotot tükrözte... Gyakorlatilag az első támadásukból megszerezték a vezetést a szokásos szerencsétlenkedésünknek köszönhetően. A felezővonalat csak elvétve léptük át, a középpályánk átjáróház volt, a védelmünk sem volt a topon, így nem véletlen, hogy sorban kaptuk a gólokat, a szünetig szám szerint ötöt. Sokat elárul a játékról, hogy nem jutottunk el lövésig sem, míg a MAC az öt gólja mellett is rendesen adott munkát Barátnak. Sajnos egyénileg és csapatban is majdnem minden poszton jobbak voltak, így a szünetben csupán a tisztes helytállás elérése lehetett reális cél. A fordulás után ez tulajdonképpen sikerült is: bár jóval többet támadtak, többet birtokolták a labdát, 20 percig nem voltak képesek gólt szerezni, nem hagytunk területet, 20-ról pedig Barátznak nem jelentett különösebb akadályt a távoli lövések védése. Elől azonban nem tudtunk változtatni, bár többször is felértünk, a védők rendre tisztázni tudtak. A félidő második felére sajnos elfáradtunk, így többször is ziccerig juthattak, Barát ahol lehetett hárított, ám ő sem tudta megakadályozni, hogy még 4-et berámoljanak...

BVSC - ASR 0:2 (0:2)
Barát 6 - Zabolai 6,5, Balogh 6,5, Szemes 7, Csont 6,5 - Varga 6, Várkonyi 6,5, Gyugyi 6,5, Csernyik 6,5 - Erőss 6 - Gazdig 8 Az őszi gyenge produkció után látványos feltámadásnak örülhettek a vasutasok tavasszal, így félő volt, hogy egy esetleges felettünk aratott diadal esetén helyet cserélünk a tabellán... A helyzet azért sem volt túl fényes, mert ilen-olyan okok miatt megint kevesen voltunk, Csontnak sérülten kellett vállalni a játékot. Ehhez képest elég jól játszottunk, már a középpályán jól megszűrtük a támadásaikat, elől is veszélyesebbek voltunk. Sőt egy szép kombináció után Erőss passzából Gazdig megszerezte a vezetést is. Ez minket megnyugtatott, az ellenfelet pedig felidegesítette, ám szerencsére a dühből fakadó energiáikat nem a labdát, hanem rajtunk, a visszahúzásokon és utánrúgásokon élték fel, amit a bíró rendre sárgával jutalmazott. Mi viszont igyekeztünk a játékkal foglalkozni, ennek eredméyneképp volt néhány szép akciónk, Erőss kaerült Csernyik jó beadása után kétszer is helyzetbe, valamint Gazdig bombázott egy szabadrúgás után kb 30-ról a lécre, majd egy a védők mögé beívelt labdát Gazdig vágott a kapuba, ezzel 2 gólos előnnyel fordultunk. A szünetben egyetlen kérésünk volt: az, hogy ne álljunk le. Hajtott a BVSC, ám nem volt meg bennük az az átütő erő, ami elég lett volna a gólszerzéshez, így a dühüket rajtunk próbálták levezetni, nem egy vicces pillanatot okozva. Szerencsére ezúttal hatott az edzői intelem, és bár többet birtokolta az ellenfél a labdát, a 16-os előtt elfogyott a tudományuk, nekünk pedig végig sikerült ébernek maradnunk, sőt a kontráink magukban hordozták a gólszerzés lehetőségét. Gazdig ezúttal is lőtt egy kapufát szabadrúgásból, ám gólt nem tudtunk szerezni, igaz, ők sem, ezzel beállt a 2-0-ás végeredmény, ráadásul teléjesen megérdemelten. A mérkőzés megnyeréséhez egyetlen tényező kellett: az, hogy fejben végig a pályán legyünk. Ez a koncetntráció volt az, ami tavasszal szinte mionden meccsen hiányzott. Ha ebben tudunk fejlődni, akkor gyakorlatulag bárkivel felvehetjük a versenyt.

Dunakanyar -ASR 9:2 (1:1)
Barát 5 - Balogh 6, Szemes 5,5, Dienes 4, Sztojka 4,5 - Varga B. 5, Várkonyi 5,5, Gyugyi 5,5, Zabolai 5, Csernyik 5,5 - Gazdig 6,5 Cs: Sváb 4, Erőss 5, Baboczky 5, Csák (-) Közelítettünk meg pályát autóval, busszal, vonattal, ezúttal viszont a Dunát is meghódítottuk, Leányfalutól Pócsmegyerig ugyanis kishajóval utaztunk (és még csak el sem süllyedt:)) Egy kis gyaloglás után megtaláltuk a Népstadion-szintűnek beharangozott pályát, annyi szépséghibával, hogy az ellenfél épp akkor gereblyézte a füvet, az esőzések miatt most volt lehetőségük UEFA-szabványosítaniuk a pálya talaját, emiatt kb. 20 perccel később kezdtünk. Ahogy arra számítani lehetett, a dobogó 3. fokán álló Leányfalu támadott, mi védekeztünk. És nem is rosszul! Veszélyes lövésig nem nagyon jutottak el, a középpályán felvettük az embereket, így a mezőfölényük meddő maradt. Sőt!!! Egy hátraadott labdát Gazdig elvett a szerencsétlenkedő védőtől, majd 20-ról a kapuba bombázott, a kapus csak beleérni tudott, hárítani nem! Váratlanul, de nem teljesen érdemtelenül szereztünk vezetést, ám az látszott, hogy ha hibázunk, ki fognak egyenlíteni. Nos, sajnos ez történt: egy beadás Gyugyit találta fejbe, akinek elkezdett vérezni az orra, így lyukas maradt a középpályánk, és amíg őt a pályán ápolták, kiegyenlítettek, mondanom sem kell, hogy egy mélységből történő megindulás végén... Mindazonáltal az 1-1 sem számít rossz eredménynek idegenben, a kérdés csak az volt, hogy tudjuk-e folytatni az első félidőben mutatott játékunkat. Sajnos a válasz az előbbi kérdésre az volt, hogy nem... A kezdést követően egy perc sem telt el, máris gólt kaptunk: lendületből ránk vezették a labdát, a középpálya lemaradt, a létszámfölényes helyzetet pedig nem puskázták el a kapu előtt. Hasonló módon született a harmadik találatuk is pár perccel később, bár az ellenfél edzője szerint is les volt, de a bír megadta. Innentől kezdve teljesen összeestünk, a mélységből történő megindulásokkal nem tudtunk mit kezdeni, a beálló cserék pedig nem tdták a lemenő játékosok nyújtotta szintet tartani. Várkonyi remek passzából Gazdig ugyan szewrzett még egy gólt, ám a védekezésünk egész egyszerűen katasztrofális volt. Legalább 3 gólt szereztek az 5-ösön belülről fejelve anélkül, hogy bárki a legcsekélyebb módon is megzavarta volna őket... Erről a meccsről talán csak annyit érdemes elmondani, hogy 9-2 lett a vége... Csapatunk most egy meccs alatt megmutatta mindkét arcát: az első félidőben (szinte) végig odafigyelve partnere voltunk a bajnokság egyik legjobb csapatának, a második félidőben nyújtott produkció viszont nemhogy a Dunakanyar ellen, de semelyik másik csapat ellen sem lenne elegendő, még a szép halálhoz sem...

UTE - ASR 3:1 (0:1)
Barát 5,5 - Sváb 5, Szemes 6, Dienes 5, Sztojka 5 - Balogh 5, Várkonyi 5,5, Gyugyi 5,5, Zabolai 5, Csernyik 5 - Gazdig 5,5 Cs: Baboczky 5 Sok jót megint nem lehetett elmondani a mérkőzés előtt: voltak hiányzóink (Csont, Pap, Varga, stb.), valamint az sem volt túl biztató előjel, hogy az UTE csapata (is) jócskán előttünk levő helyet foglalt el a tabellán... Ennek megfelelően a mérkőzés első pár percében jobbára csak futottunk a labda után, az újpestiek ügyesen járatták a játékszert, ám az kitűnt, hogy az 1-1 elleni párharcokból rendre mi jövünk ki győztesen (ez leginkább annak tudható be, hogy ellenfeleink jobbára 1993-as születésűek voltak). A félidő közepére áttolódott a játék az ő térfelükre, több veszélyes támadást is vezettünk, Gazdig egy ízben a kapufát is eltalálta, ám gól nem született. Az azonban biztoató volt, hogy az utolsó 15 percben gyakorlatilag nem lépték át az újpestiek a felezővonalat. A szünetig nem sikerült megszerezni a vezetést, így 0-0- lal fordultunk. A második félidő úgy kezdődött, ahogy elterveztük és ahogy az elsőt abbahagytuk: mi támadtunk, nyomtunk, majd egy elfutás végén Gazdig kilőtte a hossszút, 1-0! Innentől kezdve viszont érthetetlen, hogy mi történt: ahelyett, hogy kihasználtuk volna a gól okozta zavart és végleg eldöntöttük volna javunkra a meccset, visszavettünk a tempóból, és ennek meg is lett a böjtje. Egy szöglet után az addigi legjobbunk (és a csapat egyik legjobbasn fejelő játékosa), Szemes mellett bólintott a kapuba egy nála úgy két fejjel alacsonyabb újpesti... Sajnos a bekapott gól teljesen megzavart, nem tudtuk a labdát megtartani, kapkodtunk, idegesek voltunk, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, ismét góllal büntetett az ellen. Ezúttal Dienes szabálytalankodott teljesen fölöslegesen a 16-osunkon belül, a megítélt büntetőt pedig biztosan vágátk a jobb alsóba, Barát jó irányba vetődött, de nem érhette el... Egy sebességi fokozattal magasabbra kapcsoltunk, néhányszor eljutottunk az UTE kapuja elé, de ott teljesen elfogyott a tudományunk, így nem sikerült egyenlítenünk, sőt egy jól végigvitt kontra megpecsételte sorsunkat, beállt a 3-1-es végeredmény... Megint nem is az a gond, hogy kikaptunk, hanem sokkal inkább az, hogy volt a meccsnek egy tetemes időszaka (kb 30 perc), amikor olyan fölényben voltunk, hoyg el kellett volna dönteni a taállkozót. Ha ott rúgunk 3 gólt, az égvilágon semmi gond nem lett volna. Ehelyett a vezető találat után úgy 35 perccel a lefújás előtt leálltunk. Innentől kezdve biztos volt, hogy kikapunk.

ASR - RTK 2:5 (1:1)
A tavasz két győzelemmel kecsegtető meccséből (RSC, Újpesti Haladás) mindössze egy döntetlenre futotta erőnkből, így a nehezebb ellenfelek ellen kellett bizonyítanunk. Jól kezdtük a derbit, rögtön a mérkőzés elején elfutott Gazdig, és a 16- oson belül csak szabálytalanul tudták megállítani. A büntetőt a sértett magabiztosan értékesítette, így megszereztük a vezetést. At továbbiakban átvette a játék irányítását az RTK, de a mezőnyfölényen kívül mást nem tudott felmutatni, a kapu erlőtt megállt a tudományuk. Már-már azt hittük, hogy sikerül kibekkelni a szünetig, ám egy beadás után 3-an is üresen érkeztek középen, Barát csak kiütni tudta a labdát, így a hosszún érkező játékosuknak nem volt nehéz dolga az üresen maradt kapuba juttatni a labdát. Szünetig már nem változott az eredmény, mindazonáltal kár azért az egy bekapott gólért is: megint nem jöttünk az emebrünkkel, megint üresen tudta az ötösön belül megszerezni a labdát. A szünet után hoztuk a szokásos formánkat: gyakorlatilag föl sem álltunk rendesen, máris gólt kaptunk. Egy kiugratásból megindult az ellenfél a kapunk felé, Szemes tisztán láthatóan a labdát rúgta el, a csatár azonabn a földre huppant, a rendkívül indiszponált játékvezető pedig befújta a büntetőt, amit nem is hibáztak el. Ezután pár percre rá megkaptuk a harmadikat is, méghozzá ezt is iszonyatosan pechesen: a kapuralövés pillanatában kidurrant a labda, így teljesen kiszámíthatatlanul hullott a hálóba... Ezután sikerült szépítenünk, Egyedi beadását Gazdig lőtte közelről a hálóba, ám sajnos megint kaptunk két eléggé elkerülhető gólt, így végül 5-2-es vereség lett a végén. És ami a zakónál is nagyobb baj,m hogy Csont a második félidőben egy ütközés után a földön maradt, bokaszalag-húzódást szenvedett és kidőlt jópár meccsre. Talán mondanom sem kell, hogy megint a saját hülyeségeinkből kaptunk gólokat, igaz, most legalább nem 8-at, mint ősszel... Barát Bence (5): nem volt könnyű dolga, uigyanis egyrészt a a kapu előtt a talaj borzasztóan egyenetlen volt, össze-vissza pattogott a labda, másrészt pedig a védők sem voltak minidg a helyzet magaslatán... Szemes Máté (6): hozta a szokásos formáját, amit lehetett, aztán megtette a csapatért, de ez most kevés volt, a bíró befújt ráadásul ellene egy kamu-11-est... Dienes András (5): harcolt, küzdött becsülettel, de a 16-oson belül meglehetősen bizonytalan volt, még sokat kell fejlődnie a fejjátékban... Csont Ádám (6): visszakerült eredeti posztjára, felfutó balhátvédként elég sok zavart okozott, jól játszott, ám sérülése miatt le kellett jönnie. Sváb Gergely (4,5): sajnos hiába a legjobb hosszútávfutó a csapatban, ha a 15 méteres sprinteket rendre elveszíti. Ha elkezd mellette egy csatár brazilozni, soha az életben nem megy el mellette, de ha simán lendületből meghúzza, akkor sajnos nagyon könnyen át lehet rajta jutni. Gyugyi (6): sokat futott, dolgozott a középpályán, ám a végére elfáradt, viszont rengeteget fejlődött abban, hogy ne csak romboljon, hanem építsen is, több jó labdája is volt. Balogh Márk (5): hajtott, küzdött, de még utol kell érnie magát, hogy végig bírja erővel a mérkőzést. Pap József (5,5): gyakorlatilag ugyanaz vonatkozik rá is, mint Baloghra, amíg bírja erővel, nagyon hasznosan játszik, de kb 60 perc után kifullad... Varga Bence (5,5): egyre többet fejlődik, sok ösztönösen jó megmozdulása van, de látszik a játékán, hogy csak pár hónapja szerepel nagypályán, így ezen a meccsen is elkövetett néhány helyezkedésből fakadó hibát. Csernyik Dániel (5,5): ha mögötte játszik Csont, jó teljesítményre képes, ám játékostársa kiesésével beleszürkül a mezőnybe. Ez történ most is... Gazdig Tibor (6,5): meginz megrúgta a 2 gólját, ezzel húzómebere volt a csapatnak nem csak most, hanem egész tavasszal, ugyanakkor még sokkal eredményesebb is lehetne, ha a felpasszolt labdákat visszatenné az érkező középpályásoknak, és beindulna a lukba. Cserék: Sztojka (-): a mai meccsen csak kevés játéklehetőség jutott neki Egyedi (4,5): voltak jó megmozduloásai és egy gólpassza, ám két RTK gólnál sem volt a helyzet magaslatán Baboczky Bence (-): keveset játszott ezen a napon Erőss Tamás (5): hajtott, küzdött, próbálta megjátszani a labdákat, ded a nálánál sokkal magasabb védők közt sokszor elveszett Zabolai Gergő (5): hiába technikás, ez most is kiderült, de ha nem fejlődik gyorsaság terén félő, hogy le fog maradni

Újpesti Haladás - ASR 3:1 (1:0)	Zoge
Barát 7,5 - Balogh 6, Dienes 4,5, Gyugyi 6,5, Sztojka 4 Pap J. 5,5, Csont 5, Várkonyi 6, Csernyik 5 Szemes 4, Zabolai 5 Csere: Baboczky 4,5, Egyedi (-) Hát nehéz akármit is írni; Egy 10 emberrel felálló, szerintem nálunk nem erősebb csapattól szenvedtünk sima vereséget. Szemes nélkül haldoklik a védelem, Sztojka megint nem volt formában. Dienes megijedt emberétől, pedig ha hinne magában, nincs az az ember, aki ellen szégyent vallana. Csak ő néha már a meccs előtt feladja fejben. Gyugyi nélkül a középpálya képtelen normálisan védekezni. Szemes elöl teljesen észrevehetetlen volt, általában nem jutott el hozzá a labda, vissza pedig nem lépett. Az első percektől visszahúzódott az ellenfél, nagyon fegyelmezetten, gyors indításokkal próbáltak védelmünk mögé jutni, sikerrel. Az első félidőben aztán egy elkerülhető gól után kissé összekaptuk magunkat, de ez még mindig nagyon kevés volt ahhoz képest, ami elvárható lenne. A második félidőben az első húsz percben megint érthetetlen egyéni hibák mellett, nem ment az előre játék sem, míg az ellenfelünk 3-4 olyan akciót is vezetett, amikor Barátnak kellett bravúrt bemutatnia, egy helyzetnél pedig már ő is tehetetlen volt. Ettől a góltól mi kaptunk észbe, több helyzetet is kialakítottunk, és sikerült is szépíteni: Csernyik betört a tizenhatoson belülre, átpörgette a kapus felett, középen érkezett Pap, és egy méterről kapuba pofozta a labdát. Az Újpest még jobban behúzódott, az ő térfelükön zajlott a játék, de kontráik életveszélyesek voltak, és 10 perccel a vége előtt megszerezték a harmadik gólt is. Mi nem tudtunk többet hozzátenni az utolsó percekben, így azt kell sajnos mondjam teljesen megérdemelten tartotta otthon az Újpesti Haladás a három pontot. Játékoselemzést most nem írunk, úgy döntöttünk, csapatunk legjobbja Barát volt, az egyetlen ember, aki ezen a meccsen átlagon felülit tudott nyújtani, Sokkal kínosabb eredmény is születhetett volna nélküle...

ASR - RSC 2:2	Zoge
Barát 6,5, - Sztojka 4, Dienes 6, Vandrus 3,5, Baboczky 4 - Varga 6, Várkonyi 5,5, Gyugyi 7, Csont 5 - Csernyik 5, Gazdig 6 Csere: Balogh 6, Pap J. 5, Egyedi 4 Három olyan mérkőzés után készülődtünk ehhez a találkozóhoz, hogy egy ősszel minket még lemosó csapattal egy jó meccset játszottunk, így bizakodva vártuk hát a fergetegesnek nem mondható RSC csapatát. Enyhe mezőnyfölény mellett, igencsak kocogósan kezdtük a meccset, de egy 16-os előtti szabadrúgás után Gazdig révén vezetést szereztünk. Ezután érthetetlen módon nem megnyugodtunk, hanem kapkodni kezdtünk, több veszélyes támadást vezetett ellenfelünk, köszönhetően annak, hogy a védelem a két szélén teljes átjáróház volt, Vandrus pedig debütálásán nagyon bizonytalanul játszott, egy összpontosítási hiba után pedig a lecsorgó labdát felszabadítani igyekvő Baboczky saját kapujába rúgta azt. Nem várhattunk a cserével és ez teljes szerkezeti átalakítást igényelt. Gyugyi jött hátra a pályát elhagyó Vandrus helyére, Csernyik a balszélre, helyére Pap ment előre. Mintha magunkhoz tértünk volna valamennyire, egy-két szemre is tetszetős támadást is vezettünk. A félidő vége előtt Csernyik egy baloldali elfutás után középre adta a játékszert, Varga pedig a hosszú oldalon érkezve kilőtte a jobb sarkot. A szünetben Várkonyi jelezte nem tudja folytatni sarokfájdalmai miatt, Gazdignak pedig a térde fájt, de azt mondta vissza akar menni. Ez meglátszott a csapaton, visszafogottabban kezdtünk, majd körülbelül a tizedik perctől kettészakadt a pálya, szinte nem volt középpályás játék, mindkét csapat rosszul védekezett, és egy megingás után 10 méterről bevették kapunkat némileg váratlanul. Próbáltuk felpörgetni a mieinket, de az ellenfél durva játéka, és az hogy a bíró nem fékezte meg őket lapokkal, valamint több leshelyzetet elnézett, sajnos elvette a figyelmünket még inkább. A vége felé Gazdig kétszer, illetve Csernyik egyszer hibázott olyan szituációban, amiből 10-ből 8-at berúgnak. Sőt a végén Barát-bravúrra is szükség volt a pontosztozkodáshoz. Nagyon elégedetlenek voltunk meccs után, érthetetlen ami a pályán történt... Barát: megbízhatóan, jól védett, a gólokról nem tehet, a szögleteknél sokkal bátrabban ki kéne mozdulnia. Sztojka: átjáróház volt a védelem két oldala, ezért baloldalon ő felelt, a támadásokhoz nem ért fel, vagy ha igen, nem ért vissza. Baboczky: mellette a jobb hátul jött el rendszeresen az embere, bizonytalanul kezdett, szerencsétlen öngólja után pedig még kevesebbet vállalt. Dienes: hozta a kemény megalkuvást nem tűrő játékát, de most nem volt kimagaslóan jó. Előrejátéka még mindig csak abból áll, hogy belerúg egy nagyot a labdába. Vandrus: nagyon bizonytalan volt a debütálásán, lesz ez még jobb is. Varga B.: Meccs előtt mondtam neki, hogy oda kell érnie a hosszú oldalon a beadásokra. Odaért, gólja szép volt, de a vége fele tőle is több kellett volna. Vákonyi: harcolt, küzdött az első félidőben, próbálta megjátszani a labdákat, ám sokszor még kapkod. Sajnos ezen a meccsen sem tudta végig vállalni a játékot a sarka miatt. Mikor kidőlt, a középpálya szétesett. Gyugyi: megint ami elvárható tőle, szinte már emberfeletti küzdelem. Ha mindenki ilyen szívből játszana, mint ő, sokkal előrébb tartanánk. Csont: rá az a jellemző, hogy 10 ppercre felpörög, majd teljesen eltűnik a követekező időszakban. Sokkal többet várunk tőle, néha azt hiszem nem bízik a képességeiben, a legtöbb probléma fejben van neki. Csernyik: nem volt rossz, de nála is több kell, hiányoznak a balszélén azok a nagyon veszélyes elfutások, ma egy volt belőle, gólt eredményezett. Gazdig: végigküzdötte a meccset, ráadásul szünettől, mint kiderült sérülten. Ha 100% talán berúgja valamelyik helyzetét a második félidőben. Szerencse, hogy sérülése nem olyan komoly, mint első hallásra másnap tűnt. Balogh: viszonylag jól sikerült visszatérése, jól játszotta meg nagy százalékban a labdákat, erőnlétileg érthető módon még kissé le van maradva. Pap: próbált Gazdig csatártársaként zavart okozni, a lecsorgó labdáknál volt esélye gólszerzésre, sajnos nem sikerült. Egyedi: bizonytalan volt, többször luftot rúgott, nem találta a helyét. MAN OF THE MATCH: ismét Gyugyit kell kiemelni, ha nem lett volna hátul, nem tudom mi lett volna...

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk