Rojik FC "B" - ASR |
Zoge |
|
Rojik FC "B" - ASR 1:5 (1:3)
Barát 7 - Sváb 6.5, Szemes 7, Dienes 6, Balogh M. 8 - Gyugyi
7.5, Szűcs M. 8, Várkonyi 7.5, Erdős 8, Csernyik 8 - Gazdig 6 Csere: Zabolai
6, Pap J. 6.5, Egyedi -, Baboczky-, Sztojka
A kérdés a meccs előtt az
volt, hogy a Tímár testvérpár és Csont nélkülözésével tudunk-e változtatni a
múlt heti kapkodó, ötlettelen játékunkon. A balhátvéd posztjára ezúttal Baloghot
raktuk, bízva abban, hogy védekezésben határozott lesz hátul, és esetleg a
támadásokat is tudja segíteni. Már az elején átvettük az irányítást, és öt perc
alatt több szép támadást vezettünk, mint tavaly 3 meccs alatt. Ment a
rövidpasszos játék, ebben főleg Erdős járt az élen, de Várkonyi és Szűcs is
remek partnerei voltak ebben, így gyors egy érintőkkel jutottunk el az ellenfél
kapujáig. A vezetés megszerzése egyáltalán nem volt váratlan, egy jobb
szélről belőtt labda jutott el a kaputól 8 méterre álló Gazdighoz, aki a hálóba
vágta azt. Továbbra is ugyanaz maradt a játék képe, mi mentünk előre, a Rojik
kontráit pedig a Szemes vezette védő kvartett rendre visszaverte. Jött
azonban a csapat egyik fő betegsége, és egy szöglet után kiegyenlített az
ellenfél. Félő volt, hogy ezután visszaesik a játékunk, és nem tudjuk
akaratunkat érvényesíteni, de ma szerencsére nem így történt. Továbbra is
egyértelműen irányítottuk a játékot, ellenfelünk nem tudott kijönni a
térfeléről, mert remekül feltolt védelemmel találkozott, ha kellett egész a
félpályáig előre jöttek, ráadásul a középpályánk ellentétben az előző
találkozóval, rengetegszer már a Rojik térfelén labdát szerzett. Aztán 15 perc
alatt két olyan gólt szereztünk amilyet mi mindig is elképzeltünk: a
felezővonaltól 5-6 passzal eljutottunk a tizenhatosig, onnan a jobbszélről jött
két beadás, és a balszélső Csernyik a hosszú oldalon remek ütemben érkezve
duplázott. Számomra élmény volt ezt látni, valahol ez lenne
a cél, ezért dolgozunk 4 éve, hogy sok ilyet láthassunk. Végre azt játszotta
ebben a félidőben a csapat, amit tud, mivel itt legtöbben 1-2 éve nagypályáznak,
addig csak kézilabdakapura, betonpályán fociztak, a rövidpasszoknak kéne lennie
az erősségünknek, ezt gyakoroljuk minden edzésen, és most valami csoda folytán
sikerültek ezek. A félidőben a cél a csapat újbóli felrázása volt, el kellett
érni, hogy véletlenül se üljünk le. Nagyon megijedt mindenki, amikor Szemes
hibája után, Dienes hozott össze egy tizenegyest (nem tehetett mást), ám Barát
bravúrosan hárította a büntetőt, így maradt a kétgólos különbség. Csont
hiányában először lehet dicsérni egy balhátvédet játszó játékost, Balogh Márkot,
aki védekező feladatai ellátása mellett támadni is próbált, ennek eredményeként
a baloldalról egy pattogós labdából 14 méterről kilőtte a hosszú felső sarkot. A
mai meccset a középpályásaink remek teljesítménye miatt nyertük meg, a két
szélén Csernyik és Szűcs végre rendre otthagyta emberét, a középső részen pedig
rendkívül masszívak voltuk, amellett, hogy ötletesen támadtunk. Háromgólos
vezetésünk után kettészakadt a pálya, mi pedig kivettünk a középpályáról egy
embert és a Pap J. Zabolai kettős rohamozta a kaput. Rengeteg támadást és
helyzetet dolgoztunk ki, Pap, Erdős, Zabolai és Egyedi is betalálhatott volna,
végül Pap József egy középre adott labdát lőtt estében a hálóba. Hogy
mennyit is ér ez a meccs, majd a következő hetek döntik el, reméljük marad a jó
játék, és nem megint a régi arcát mutatja majd a csapat. Ez az a bizonyos
lélektanilag fontos siker, amire lehet építeni.
|
Új szezon, új remények, régi kórtünetek - avagy KISE-ASR 3:0 |
Bogár |
|
Végre elkezdődött a 2006-2007-es bajnoki szezon! Idén egy korosztállyal
feljebb, a 90-91-esek közt indulunk, ugyanis önálló 91-es bajnokság
nincs...
Első ellenfelünk a Kőbányai ISE volt, akikről előzetesen azt
hittük, hogy az ificsapatukkal mérkőzhetünk meg, ám kiderült, hogy ők egy
korosztállyal felejbb, a 89-esek közt neveztek, így zömében 92-es születésűek
ellen kellett felvennünk a versenyt. Sajnos rossz szokásunk híven most sem
sikerült a teljes csapattal kiállni, ugyanis Csont csütörtökön egy iskolai focin
kificamította a bokáját, így több hétre kidőlt, helyette Sztojka kezdett bal
hátul. Ezen kívül azonban a legerősebb(nek vélt) felállásban futottunk ki a zöld
gyepre, a szokásos 4-5-1-es felállásban.
Sajnos nagyon kapkodva kezdtük a
mérkőzést, alig tudtuk megtartani a labdát, ehelyett megint mentek az ívelések
fölfelé, ám az ellenfél védői jól zártak, így nem tudtunk áttörni. Az általuk
így megszerzett labdákat pedig a földön tartották, és ügyes támadásokat
vezettek. A mélységből induló embereket a középpálya nem tudta megszűrni, így
lendületből hozták ránk a labdát. Egy védők mögé küldött passzról lemaradt
Sztojka, ezt góllal büntették. Sajnos ahelyett, hogy összekaptuk volna magunkat,
folytattuk tovább az indiszponált játékot, így többsazör csak Baráton múlt, hogy
nem kerültünk nagyobb hátrányba. Egy kapu előtti kavarodás után büntetőt ítéltek
ellenünk, így máris 2-0 volt az eredmény. A támadásvezetésünk gyakorlatilag a
0-val volt egyenlő, ám így is akadt helyzetünk, de nem tudtuk gólra váltani, a
kapu előtti kavarodásból csak a kapufát találtuk telibe...
A szünetben
próbáltunk vátoztatni, volt min: a középpályásvédekezésünk katasztrofális volt,
rendre mélységből indultak meg egy kényszerítővel, ám mivel itt elengedtük az
embert, lendületből tudták létszámfölényben ránkhozni a labdát.
A második
félidő elején nagyjából az történt, amit kértünk, igyekeztünk a földön tartva
járatni a labdát, ám kevés volt a beindulás, így valódi gólveszélyt nem sikerült
túl sűrűn kialakítani, amik pedig adódtak, azokat elpuskáztuk... A KISE kontrái
pedig egyre veszélyesebbek voltak, ráadásul mindezt mi is hathatósan támogattuk
lelketlen produkciónkkal. Az utolsó 20 percben Gyugyit leszámítva szinte
mindenki állta a pályán, az ellenfél pedig kénye-kedve szerint alakított ki
helyzeteket a kapunk előtt, és a számtaaln lehetőségből egyet ki is használt,
ezzel beállítva a 3-0-ás végeredményt.
Borzasztó volt látni, hogy hiába a
hegyfutások, a sprintek, a mittomén még milyen csesződések, ha egész egyszerűen
nem azt csináljuk és nem úgy, amit kérünk. Akkor egész egyszerűen nincs értelem
az egésznek. Kértük, hogy tartsuk a földön a labdát, járassuk minél többet, a
két szélsőhátvéd pedig lépjen föl a a középpálya vonalába.
Egyetelenegy
mélyről történő beindulást nem láttam ehhez képest. Megint elekzdtünk ívelgetni
a Tibi felé, de ez egyszerűen nem megy egy olyan ellenfél ellen, akik mélyen a
saját térfelük közepén védekeznek. Ez jó taktika mondjuk a Csillaghegy elleni
edzőmeccseken, akik majdnem a félpályáig feltolják a védekezést, de ellenük nem!
Meg egyébként sem! Amióta mi vagyunk az edzők, minden edzésen gyakoroljuk a
labdatartást valamilyen formában! Évek óta! Ehhez képest a mostani meccsen is
kb 10 percig sikerült kábé azt csinálni, amit kértünk. Ez így nem megy, mert
akkor hiába járunk edzésre, ha úgyse az ott gyakoroltakat játsszuk.
A
másik meg a motiváció kérdése: a mezőnyjátékosok közül egyedül a Gyugyi nyújtott
elfogadható produkciót. Basszus, nehopgymár az első meccsen is azért kellejen
könyörögni, hogy menjünk már végig az emebrrel, hogy ütközzünk le velük, hogy
vállaljuk a test-test elleni ütközéseket. És még ha benga nagy állatok ellen
meccseltünk volna, azt mondom oké, hogy van, aki beszarik. De könyörgöm ,ezek a
srácok kisebbek voltak nálunk, ehhez képest a párharcok legalább 70%-át ők
nyerték. Ez így nem megy, észre kéne venni. Nem vagyunk még olyan jók, hogy
különösebb erőlködés nélkül bárkit leverjünk. Minden egyes labdáért meg kell
szenvednünk, főleg úgy, hogy a többi csapatban valószínűleg nálunk idősebb és
nagyobb darab játékosok is lesznek.
Végre van egy olyan keretünk, akikkel
lehet meccseket nyerni és legfőképpen szépen játszani. Nincs sok ideje hátra
ennek a csapatnak, lassan mindenki középiskolás lesz, jön a felvételi, az egyéb
dolgok, amik majd mind fontosabbak lesznek a focinál. Lehet kb 2 jó évünk,
használjuk ki, csak így van értelme ennek az egésznek.
Ezen mindenki
gondolkozzon el, és a hátralévő meccseken az a minimum, hogy felszántjuk a
pályát.
Barát Bence (7,5): szinte egyedül neki köszönhetjük, hogy
megúsztuk 3 kapott góllal, ziccerek sokaságát hárította.
Szűcs Marcell
(6): sajnos a meccs nagy részét a számára idegen balhátvédi poszton töltötte,
így nem tudott annyit hozzátenni a játékhoz, amennyire egyébként
képes.
Szemes Máté (7): megint szinte egyedül kellett megoldania
a védekezést, ez több-kevesebb sikerrel sikerült is neki.
Balogh Márk
(6): az általa kevésbé szeretett középhátvédi poszton kellett helytállnia,
nagyjából sikerült is, de volt néhány hajmeresztő húzása.
Sztojka
Norbert (3,5): ezúttal botrányosan gynge teljesítményt nyújtott, rendre
elmentek mellette, a beíveléseknél rosszul helyzkedett, így korai cseréje
indokolt volt.
Tímár Mihály (4,5): sajnos nem igazán érezte a helyét, a
védekezésbe szinte semmit nem segített be, a támadásvezetésben pedig
sokszor hozott rossz döntést.
Gyugyi Márk (7): a középpályáról az
egyedül dícsérhető produkciót ő nyújtotta, szokásához híven rengeteget
futott, rengeteg labdát szerzett és azokat jól is játszotta meg, és ami külön
örvendetes, hogy bírta szinte végig az iramot.
Várkonyi László (5):
róla már nem mondható el mindaz, ami Gyugyiról, önmagához képest és a
szükséeshez képest is keveset futott, keveset védekezett és keveset is volt
nála a labda, tőle jóval több kell, minden téren.
Tímár Péter (4,5):
szinte ugyanaz igaz rá, mint testvérére. Nem érezte a játékot, nem
helyzkedett jól, kevés volt a visszapassz, valamint keveset
ütközött.
Csernyik Dániel (5): ezen a meccsen bebizonyodott, hogy ha nem
kap megfelelő támogatást a balhátvédjétől ,akkor nem képes
jó teljesítményt nyújtani.
Gazdig Tibor (4,5): neki sem ment igazán a
játék, kevés labdát kapott, azt sem tudta általában jól megjátszani, és
ezúttal a kapu előtt sem volt olyan határozott és gólratörő, mint
tavasszal.
Cserék:
Sváb Gergely (5): védekező feladatát jól
megoldotta nagyjából, ám a támadásokat szinte semennyire nem
segítette.
Zabolai Gergő és Egyedi Károly: kevés időt töltöttek a pályán,
így nem értékelhető a teljesítményük.
Man of the
match: Barát Bence nélkül valószínűleg 3-nál jóval többet kaptunk
volna, ziccerek sokaságát hárította, valamint a hátraadott labdákat is
többnyire jól játszotta meg.
|
ASR - Testvériség 1:3 (0:2) |
|
|
Barát 6 - Sváb 4,5 Szemes 5, Dienes 5, Sztojka 5 - Balogh 5, Gyugyi 5,
Várkonyi 5, Pap 5, Csernyik 5 - Gazdig 5,5
Cs: Egyedi (-), Szűcs M. (-), Erőss (5,5), Tímár P. (7)
Az utolsó fordulóban rekkenő hőségben fogadtuk az 5. helyre felkúszó
Testvériség csapatát. Jó lett volna jó játékkal és győzelemmel búcsúzni
a szezontól, ám a történtek másképp alakultak...
Az első félidőben rendkívül indiszponáltan, sok hibát
vétve "játszottunk", elől minden fantázia, hátul minden odafigyelés
nélkül. Ennek meg is lett az eredménye: 2 igencsak elkerülhető
helyzetből kaptunk 2 gólt, ezzel fordultunk a szünetben.
A második félidőben az egyetlen pozitívum Tímár beállása, aki többször
lendületesen vezette át azt ellenfél tértfelén a labdát, így az utolsó
negyedórában több veszélyes helyzetet is ki tudtunk alakítani, ám a
harmadik Tesi gól után, már csak az eredmény kozmetikázására futotta
a szokásos Gazdig góllal. Tímár játéka nagyon bíztató volt a következő
szezonra nézve, és ha testvére is hasonló játékra képes, hatalmas
erősítést jelenthetnek a csapatnak. |
ASR - MAC 0:9 (0:5) |
|
|
Barát 8- Sváb 4, Szemes 4,5, Balogh 4,5, Sztojka 4 - Csernyik 5, Pap
5,5, Gyugyi 4, Zabolai 4,5, Erőss 4,5- Gazdig 6
Cs: Csont (-)
A legkeményebb dió maradt utolsó előttinek, a tabellát 100%-os
teljesítménnyel és elképesztő gólaránnyal vezető MAC. Sajnos a BVSC
elleni mérkőzés sokat kivett belőlünk, és a csak pár napos pihenő nem
adott elég időt a regenerációhoz, így meglehetősen tartalékosan
álltunk fel. Ezt azért sajnálom főleg, mert kíváncsi lettem volna, hogy
teljes csapattal mit tudtunk volna produkálni a legjobb ellen.
Sajnos ebből nem lett semmi, így az eredmény és a játék képe is a
papírformának megfelelő állapotot tükrözte...
Gyakorlatilag az első támadásukból megszerezték a vezetést a
szokásos szerencsétlenkedésünknek köszönhetően. A
felezővonalat csak elvétve léptük át, a középpályánk átjáróház volt, a
védelmünk sem volt a topon, így nem véletlen, hogy sorban kaptuk a
gólokat, a szünetig szám szerint ötöt. Sokat elárul a játékról, hogy
nem jutottunk el lövésig sem, míg a MAC az öt gólja mellett is rendesen
adott munkát Barátnak.
Sajnos egyénileg és csapatban is majdnem minden poszton jobbak
voltak, így a szünetben csupán a tisztes helytállás elérése lehetett
reális cél.
A fordulás után ez tulajdonképpen sikerült is: bár jóval többet
támadtak, többet birtokolták a labdát, 20 percig nem voltak képesek
gólt szerezni, nem hagytunk területet, 20-ról pedig Barátznak nem
jelentett különösebb akadályt a távoli lövések védése. Elől azonban
nem tudtunk változtatni, bár többször is felértünk, a védők rendre
tisztázni tudtak. A félidő második felére sajnos elfáradtunk, így
többször is ziccerig juthattak, Barát ahol lehetett hárított, ám ő
sem tudta megakadályozni, hogy még 4-et berámoljanak... |
BVSC - ASR 0:2 (0:2) |
|
|
Barát 6 - Zabolai 6,5, Balogh 6,5, Szemes 7, Csont 6,5 - Varga 6,
Várkonyi 6,5, Gyugyi 6,5, Csernyik 6,5 - Erőss 6 - Gazdig 8
Az őszi gyenge produkció után látványos feltámadásnak örülhettek a
vasutasok tavasszal, így félő volt, hogy egy esetleges felettünk aratott
diadal esetén helyet cserélünk a tabellán... A helyzet azért sem volt túl
fényes, mert ilen-olyan okok miatt megint kevesen voltunk, Csontnak
sérülten kellett vállalni a játékot.
Ehhez képest elég jól játszottunk, már a középpályán jól megszűrtük a
támadásaikat, elől is veszélyesebbek voltunk. Sőt egy szép kombináció
után Erőss passzából Gazdig megszerezte a vezetést is. Ez minket
megnyugtatott, az ellenfelet pedig felidegesítette, ám szerencsére a
dühből fakadó energiáikat nem a labdát, hanem rajtunk, a
visszahúzásokon és utánrúgásokon élték fel, amit a bíró rendre
sárgával jutalmazott. Mi viszont igyekeztünk a játékkal foglalkozni,
ennek eredméyneképp volt néhány szép akciónk, Erőss kaerült
Csernyik jó beadása után kétszer is helyzetbe, valamint Gazdig
bombázott egy szabadrúgás után kb 30-ról a lécre, majd egy a védők
mögé beívelt labdát Gazdig vágott a kapuba, ezzel 2 gólos előnnyel
fordultunk.
A szünetben egyetlen kérésünk volt: az, hogy ne álljunk le. Hajtott a
BVSC, ám nem volt meg bennük az az átütő erő, ami elég lett volna a
gólszerzéshez, így a dühüket rajtunk próbálták levezetni, nem egy
vicces pillanatot okozva.
Szerencsére ezúttal hatott az edzői intelem, és bár többet birtokolta az
ellenfél a labdát, a 16-os előtt elfogyott a tudományuk, nekünk pedig
végig sikerült ébernek maradnunk, sőt a kontráink magukban
hordozták a gólszerzés lehetőségét. Gazdig ezúttal is lőtt egy kapufát
szabadrúgásból, ám gólt nem tudtunk szerezni, igaz, ők sem, ezzel
beállt a 2-0-ás végeredmény, ráadásul teléjesen megérdemelten.
A mérkőzés megnyeréséhez egyetlen tényező kellett: az, hogy fejben
végig a pályán legyünk. Ez a koncetntráció volt az, ami tavasszal szinte
mionden meccsen hiányzott. Ha ebben tudunk fejlődni, akkor
gyakorlatulag bárkivel felvehetjük a versenyt. |
Dunakanyar -ASR 9:2 (1:1) |
|
|
Barát 5 - Balogh 6, Szemes 5,5, Dienes 4, Sztojka 4,5 - Varga B. 5,
Várkonyi 5,5, Gyugyi 5,5, Zabolai 5, Csernyik 5,5 - Gazdig 6,5
Cs: Sváb 4, Erőss 5, Baboczky 5, Csák (-)
Közelítettünk meg pályát autóval, busszal, vonattal, ezúttal viszont a Dunát is meghódítottuk, Leányfalutól Pócsmegyerig ugyanis kishajóval
utaztunk (és még csak el sem süllyedt:)) Egy kis gyaloglás után
megtaláltuk a Népstadion-szintűnek beharangozott pályát, annyi
szépséghibával, hogy az ellenfél épp akkor gereblyézte a füvet, az
esőzések miatt most volt lehetőségük UEFA-szabványosítaniuk a pálya
talaját, emiatt kb. 20 perccel később kezdtünk.
Ahogy arra számítani lehetett, a dobogó 3. fokán álló Leányfalu támadott, mi védekeztünk. És nem is rosszul! Veszélyes lövésig nem
nagyon jutottak el, a középpályán felvettük az embereket, így a
mezőfölényük meddő maradt. Sőt!!! Egy hátraadott labdát Gazdig
elvett a szerencsétlenkedő védőtől, majd 20-ról a kapuba bombázott, a
kapus csak beleérni tudott, hárítani nem! Váratlanul, de nem teljesen
érdemtelenül szereztünk vezetést, ám az látszott, hogy ha hibázunk, ki
fognak egyenlíteni. Nos, sajnos ez történt: egy beadás Gyugyit találta
fejbe, akinek elkezdett vérezni az orra, így lyukas maradt a
középpályánk, és amíg őt a pályán ápolták, kiegyenlítettek, mondanom
sem kell, hogy egy mélységből történő megindulás végén...
Mindazonáltal az 1-1 sem számít rossz eredménynek idegenben, a
kérdés csak az volt, hogy tudjuk-e folytatni az első félidőben mutatott játékunkat.
Sajnos a válasz az előbbi kérdésre az volt, hogy nem... A kezdést
követően egy perc sem telt el, máris gólt kaptunk: lendületből ránk
vezették a labdát, a középpálya lemaradt, a létszámfölényes helyzetet
pedig nem puskázták el a kapu előtt. Hasonló módon született a
harmadik találatuk is pár perccel később, bár az ellenfél edzője szerint
is les volt, de a bír megadta. Innentől kezdve teljesen összeestünk, a
mélységből történő megindulásokkal nem tudtunk mit kezdeni, a beálló
cserék pedig nem tdták a lemenő játékosok nyújtotta szintet tartani.
Várkonyi remek passzából Gazdig ugyan szewrzett még egy gólt, ám a
védekezésünk egész egyszerűen katasztrofális volt. Legalább 3 gólt
szereztek az 5-ösön belülről fejelve anélkül, hogy bárki a legcsekélyebb
módon is megzavarta volna őket... Erről a meccsről talán csak annyit
érdemes elmondani, hogy 9-2 lett a vége...
Csapatunk most egy meccs alatt megmutatta mindkét arcát: az első
félidőben (szinte) végig odafigyelve partnere voltunk a bajnokság egyik
legjobb csapatának, a második félidőben nyújtott produkció viszont
nemhogy a Dunakanyar ellen, de semelyik másik csapat ellen sem lenne elegendő, még a szép halálhoz sem... |
UTE - ASR 3:1 (0:1) |
|
|
Barát 5,5 - Sváb 5, Szemes 6, Dienes 5, Sztojka 5 - Balogh 5, Várkonyi
5,5, Gyugyi 5,5, Zabolai 5, Csernyik 5 - Gazdig 5,5
Cs: Baboczky 5
Sok jót megint nem lehetett elmondani a mérkőzés előtt: voltak
hiányzóink (Csont, Pap, Varga, stb.), valamint az sem volt túl biztató
előjel, hogy az UTE csapata (is) jócskán előttünk levő helyet foglalt el a
tabellán...
Ennek megfelelően a mérkőzés első pár percében jobbára csak
futottunk a labda után, az újpestiek ügyesen járatták a játékszert, ám
az kitűnt, hogy az 1-1 elleni párharcokból rendre mi jövünk ki
győztesen (ez leginkább annak tudható be, hogy ellenfeleink jobbára
1993-as születésűek voltak). A félidő közepére áttolódott a játék az ő
térfelükre, több veszélyes támadást is vezettünk, Gazdig egy ízben a
kapufát is eltalálta, ám gól nem született. Az azonban biztoató volt,
hogy az utolsó 15 percben gyakorlatilag nem lépték át az újpestiek a
felezővonalat. A szünetig nem sikerült megszerezni a vezetést, így 0-0-
lal fordultunk.
A második félidő úgy kezdődött, ahogy elterveztük és ahogy az elsőt
abbahagytuk: mi támadtunk, nyomtunk, majd egy elfutás végén Gazdig
kilőtte a hossszút, 1-0! Innentől kezdve viszont érthetetlen, hogy mi
történt: ahelyett, hogy kihasználtuk volna a gól okozta zavart és
végleg eldöntöttük volna javunkra a meccset, visszavettünk a
tempóból, és ennek meg is lett a böjtje. Egy szöglet után az addigi
legjobbunk (és a csapat egyik legjobbasn fejelő játékosa), Szemes
mellett bólintott a kapuba egy nála úgy két fejjel alacsonyabb újpesti...
Sajnos a bekapott gól teljesen megzavart, nem tudtuk a labdát
megtartani, kapkodtunk, idegesek voltunk, és ahogy ez ilyenkor lenni
szokott, ismét góllal büntetett az ellen. Ezúttal Dienes
szabálytalankodott teljesen fölöslegesen a 16-osunkon belül, a
megítélt büntetőt pedig biztosan vágátk a jobb alsóba, Barát jó irányba
vetődött, de nem érhette el...
Egy sebességi fokozattal magasabbra kapcsoltunk, néhányszor
eljutottunk az UTE kapuja elé, de ott teljesen elfogyott a tudományunk,
így nem sikerült egyenlítenünk, sőt egy jól végigvitt kontra
megpecsételte sorsunkat, beállt a 3-1-es végeredmény...
Megint nem is az a gond, hogy kikaptunk, hanem sokkal inkább az,
hogy volt a meccsnek egy tetemes időszaka (kb 30 perc), amikor olyan
fölényben voltunk, hoyg el kellett volna dönteni a taállkozót. Ha ott
rúgunk 3 gólt, az égvilágon semmi gond nem lett volna. Ehelyett a
vezető találat után úgy 35 perccel a lefújás előtt leálltunk. Innentől
kezdve biztos volt, hogy kikapunk.
|
ASR - RTK 2:5 (1:1) |
|
|
A tavasz két győzelemmel kecsegtető meccséből (RSC, Újpesti Haladás)
mindössze egy döntetlenre futotta erőnkből, így a nehezebb ellenfelek
ellen kellett bizonyítanunk.
Jól kezdtük a derbit, rögtön a mérkőzés elején elfutott Gazdig, és a 16-
oson belül csak szabálytalanul tudták megállítani. A büntetőt a sértett
magabiztosan értékesítette, így megszereztük a vezetést. At
továbbiakban átvette a játék irányítását az RTK, de a mezőnyfölényen
kívül mást nem tudott felmutatni, a kapu erlőtt megállt a tudományuk.
Már-már azt hittük, hogy sikerül kibekkelni a szünetig, ám egy beadás
után 3-an is üresen érkeztek középen, Barát csak kiütni tudta a labdát,
így a hosszún érkező játékosuknak nem volt nehéz dolga az üresen
maradt kapuba juttatni a labdát. Szünetig már nem változott az
eredmény, mindazonáltal kár azért az egy bekapott gólért is: megint
nem jöttünk az emebrünkkel, megint üresen tudta az ötösön belül
megszerezni a labdát.
A szünet után hoztuk a szokásos formánkat: gyakorlatilag föl sem
álltunk rendesen, máris gólt kaptunk. Egy kiugratásból megindult az
ellenfél a kapunk felé, Szemes tisztán láthatóan a labdát rúgta el, a
csatár azonabn a földre huppant, a rendkívül indiszponált játékvezető
pedig befújta a büntetőt, amit nem is hibáztak el. Ezután pár percre rá
megkaptuk a harmadikat is, méghozzá ezt is iszonyatosan pechesen: a
kapuralövés pillanatában kidurrant a labda, így teljesen
kiszámíthatatlanul hullott a hálóba...
Ezután sikerült szépítenünk, Egyedi beadását Gazdig lőtte közelről a
hálóba, ám sajnos megint kaptunk két eléggé elkerülhető gólt, így
végül 5-2-es vereség lett a végén.
És ami a zakónál is nagyobb baj,m hogy Csont a második félidőben egy
ütközés után a földön maradt, bokaszalag-húzódást szenvedett és
kidőlt jópár meccsre.
Talán mondanom sem kell, hogy megint a saját hülyeségeinkből
kaptunk gólokat, igaz, most legalább nem 8-at, mint ősszel...
Barát Bence (5): nem volt könnyű dolga, uigyanis egyrészt a a kapu
előtt a talaj borzasztóan egyenetlen volt, össze-vissza pattogott a
labda, másrészt pedig a védők sem voltak minidg a helyzet
magaslatán...
Szemes Máté (6): hozta a szokásos formáját, amit lehetett, aztán
megtette a csapatért, de ez most kevés volt, a bíró befújt ráadásul
ellene egy kamu-11-est...
Dienes András (5): harcolt, küzdött becsülettel, de a 16-oson belül
meglehetősen bizonytalan volt, még sokat kell fejlődnie a fejjátékban...
Csont Ádám (6): visszakerült eredeti posztjára, felfutó balhátvédként
elég sok zavart okozott, jól játszott, ám sérülése miatt le kellett jönnie.
Sváb Gergely (4,5): sajnos hiába a legjobb hosszútávfutó a csapatban,
ha a 15 méteres sprinteket rendre elveszíti. Ha elkezd mellette egy
csatár brazilozni, soha az életben nem megy el mellette, de ha simán
lendületből meghúzza, akkor sajnos nagyon könnyen át lehet rajta
jutni.
Gyugyi (6): sokat futott, dolgozott a középpályán, ám a végére
elfáradt, viszont rengeteget fejlődött abban, hogy ne csak romboljon,
hanem építsen is, több jó labdája is volt.
Balogh Márk (5): hajtott, küzdött, de még utol kell érnie magát, hogy
végig bírja erővel a mérkőzést.
Pap József (5,5): gyakorlatilag ugyanaz vonatkozik rá is, mint Baloghra,
amíg bírja erővel, nagyon hasznosan játszik, de kb 60 perc után
kifullad...
Varga Bence (5,5): egyre többet fejlődik, sok ösztönösen jó
megmozdulása van, de látszik a játékán, hogy csak pár hónapja
szerepel nagypályán, így ezen a meccsen is elkövetett néhány
helyezkedésből fakadó hibát.
Csernyik Dániel (5,5): ha mögötte játszik Csont, jó teljesítményre
képes, ám játékostársa kiesésével beleszürkül a mezőnybe. Ez történ
most is...
Gazdig Tibor (6,5): meginz megrúgta a 2 gólját, ezzel húzómebere volt
a csapatnak nem csak most, hanem egész tavasszal, ugyanakkor még
sokkal eredményesebb is lehetne, ha a felpasszolt labdákat
visszatenné az érkező középpályásoknak, és beindulna a lukba.
Cserék: Sztojka (-): a mai meccsen csak kevés játéklehetőség jutott
neki
Egyedi (4,5): voltak jó megmozduloásai és egy gólpassza, ám két RTK
gólnál sem volt a helyzet magaslatán
Baboczky Bence (-): keveset játszott ezen a napon
Erőss Tamás (5): hajtott, küzdött, próbálta megjátszani a labdákat,
ded a nálánál sokkal magasabb védők közt sokszor elveszett
Zabolai Gergő (5): hiába technikás, ez most is kiderült, de ha nem
fejlődik gyorsaság terén félő, hogy le fog maradni
|
Újpesti Haladás - ASR 3:1 (1:0) |
Zoge |
|
Barát 7,5 - Balogh 6, Dienes 4,5, Gyugyi 6,5, Sztojka 4 Pap J. 5,5, Csont 5, Várkonyi 6, Csernyik 5 Szemes 4, Zabolai 5
Csere: Baboczky 4,5, Egyedi (-)
Hát nehéz akármit is írni; Egy 10 emberrel felálló,
szerintem nálunk nem erősebb csapattól szenvedtünk sima vereséget. Szemes nélkül haldoklik a védelem, Sztojka megint nem volt formában. Dienes megijedt emberétől, pedig ha
hinne magában, nincs az az ember, aki ellen szégyent vallana. Csak ő néha már a meccs előtt feladja fejben. Gyugyi nélkül a középpálya képtelen normálisan védekezni. Szemes elöl teljesen észrevehetetlen volt, általában nem jutott el hozzá a labda, vissza pedig nem lépett. Az első percektől visszahúzódott az ellenfél, nagyon fegyelmezetten, gyors indításokkal próbáltak
védelmünk mögé jutni, sikerrel. Az első félidőben aztán egy elkerülhető gól után kissé összekaptuk magunkat, de ez még mindig nagyon kevés volt ahhoz képest, ami elvárható lenne.
A második félidőben az első húsz percben megint érthetetlen egyéni hibák mellett, nem ment az előre játék sem, míg az ellenfelünk 3-4 olyan akciót is vezetett, amikor Barátnak kellett bravúrt bemutatnia, egy helyzetnél pedig már ő is
tehetetlen volt. Ettől a góltól mi kaptunk észbe, több
helyzetet is kialakítottunk, és sikerült is szépíteni:
Csernyik betört a tizenhatoson belülre, átpörgette a kapus felett, középen érkezett Pap, és egy méterről kapuba pofozta a labdát. Az Újpest még jobban behúzódott, az ő térfelükön zajlott a játék, de kontráik életveszélyesek voltak, és 10 perccel a vége előtt megszerezték a harmadik
gólt is. Mi nem tudtunk többet hozzátenni az utolsó percekben, így azt kell sajnos mondjam teljesen megérdemelten tartotta otthon az Újpesti Haladás a három pontot.
Játékoselemzést most nem írunk, úgy döntöttünk, csapatunk legjobbja Barát volt, az egyetlen ember, aki ezen a meccsen átlagon felülit tudott nyújtani, Sokkal kínosabb eredmény is születhetett volna nélküle... |
ASR - RSC 2:2 |
Zoge |
|
Barát 6,5, - Sztojka 4, Dienes 6, Vandrus 3,5, Baboczky 4 - Varga 6,
Várkonyi 5,5, Gyugyi 7, Csont 5 - Csernyik 5, Gazdig 6 Csere: Balogh 6, Pap
J. 5, Egyedi 4
Három olyan mérkőzés után készülődtünk ehhez a
találkozóhoz, hogy egy ősszel minket még lemosó csapattal egy jó meccset
játszottunk, így bizakodva vártuk hát a fergetegesnek nem mondható RSC csapatát.
Enyhe mezőnyfölény mellett, igencsak kocogósan kezdtük a meccset, de egy
16-os előtti szabadrúgás után Gazdig révén vezetést szereztünk. Ezután
érthetetlen módon nem megnyugodtunk, hanem kapkodni kezdtünk, több veszélyes
támadást vezetett ellenfelünk, köszönhetően annak, hogy a védelem a két szélén
teljes átjáróház volt, Vandrus pedig debütálásán nagyon bizonytalanul játszott,
egy összpontosítási hiba után pedig a lecsorgó labdát felszabadítani igyekvő
Baboczky saját kapujába rúgta azt. Nem várhattunk a cserével és ez teljes
szerkezeti átalakítást igényelt. Gyugyi jött hátra a pályát elhagyó Vandrus
helyére, Csernyik a balszélre, helyére Pap ment előre. Mintha magunkhoz tértünk
volna valamennyire, egy-két szemre is tetszetős támadást is vezettünk. A félidő
vége előtt Csernyik egy baloldali elfutás után középre adta a játékszert, Varga
pedig a hosszú oldalon érkezve kilőtte a jobb sarkot. A szünetben Várkonyi
jelezte nem tudja folytatni sarokfájdalmai miatt, Gazdignak pedig a térde fájt,
de azt mondta vissza akar menni. Ez meglátszott a csapaton, visszafogottabban
kezdtünk, majd körülbelül a tizedik perctől kettészakadt a pálya, szinte nem
volt középpályás játék, mindkét csapat rosszul védekezett, és egy megingás után
10 méterről bevették kapunkat némileg váratlanul. Próbáltuk felpörgetni a
mieinket, de az ellenfél durva játéka, és az hogy a bíró nem fékezte meg őket
lapokkal, valamint több leshelyzetet elnézett, sajnos elvette a figyelmünket még
inkább. A vége felé Gazdig kétszer, illetve Csernyik egyszer hibázott olyan
szituációban, amiből 10-ből 8-at berúgnak. Sőt a végén Barát-bravúrra is szükség
volt a pontosztozkodáshoz. Nagyon elégedetlenek voltunk meccs után, érthetetlen
ami a pályán történt...
Barát: megbízhatóan, jól védett, a gólokról nem
tehet, a szögleteknél sokkal bátrabban ki kéne mozdulnia.
Sztojka: átjáróház volt a védelem két oldala, ezért baloldalon ő felelt, a
támadásokhoz nem ért fel, vagy ha igen, nem ért vissza.
Baboczky: mellette a jobb hátul jött el rendszeresen az embere, bizonytalanul
kezdett, szerencsétlen öngólja után pedig még kevesebbet vállalt.
Dienes: hozta a kemény megalkuvást nem tűrő játékát, de most nem volt
kimagaslóan jó. Előrejátéka még mindig csak abból áll, hogy belerúg egy
nagyot a labdába.
Vandrus: nagyon bizonytalan volt a debütálásán, lesz ez még jobb is.
Varga B.: Meccs előtt mondtam neki, hogy oda kell érnie a hosszú oldalon a
beadásokra. Odaért, gólja szép volt, de a vége fele tőle is több kellett volna.
Vákonyi: harcolt, küzdött az első félidőben, próbálta megjátszani a labdákat,
ám sokszor még kapkod. Sajnos ezen a meccsen sem tudta végig vállalni a játékot
a sarka miatt. Mikor kidőlt, a középpálya szétesett.
Gyugyi: megint ami elvárható tőle, szinte már emberfeletti küzdelem. Ha
mindenki ilyen szívből játszana, mint ő, sokkal előrébb tartanánk.
Csont: rá az a jellemző, hogy 10 ppercre felpörög, majd teljesen eltűnik a
követekező időszakban. Sokkal többet várunk tőle, néha azt hiszem nem bízik a
képességeiben, a legtöbb probléma fejben van neki.
Csernyik: nem volt rossz, de nála is több kell, hiányoznak a balszélén azok a
nagyon veszélyes elfutások, ma egy volt belőle, gólt eredményezett.
Gazdig: végigküzdötte a meccset, ráadásul szünettől, mint kiderült sérülten.
Ha 100% talán berúgja valamelyik helyzetét a második félidőben. Szerencse, hogy
sérülése nem olyan komoly, mint első hallásra másnap tűnt.
Balogh: viszonylag jól sikerült visszatérése, jól játszotta meg nagy
százalékban a labdákat, erőnlétileg érthető módon még kissé le van maradva.
Pap: próbált Gazdig csatártársaként zavart okozni, a lecsorgó labdáknál volt
esélye gólszerzésre, sajnos nem sikerült.
Egyedi: bizonytalan volt, többször luftot rúgott, nem találta a helyét.
MAN OF THE MATCH: ismét Gyugyit kell kiemelni, ha nem lett volna hátul, nem
tudom mi lett volna... |
|