Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Külker-ASR – RSC 2:2	Utánpótlás Futball 7
Külker-ASR – RSC 2–2 (2–1) Márton utca, 15 néző. Vezette: Szombathelyi E. KÜLKER-ASR: Barát B. – Sztojka N., Vandrus F., Dienes A., Babóczky B. – Csont Á., Várkonyi L., Gyugyi M., Varga B. – Csernyik D., Gazdik T.  Edző: Zoltán Gergely. RÁKOSSZENTMIHÁLYI SC: Paár M. – Sthal A., Rácz P., Katyus A., Fekete D. – Zimányi I., Gurzó B., Tóth M., Héra Á. – Horváth M., Börzsönyi L.  Edző: Kovács István. GÓL: Gazdik T., Varga B., ill. Rácz P., Tóth M. JÓ: Barát B., Dienes A., Gyugyi M., ill. Paár M., Rácz P., Zimányi I., Tóth M.   Gazdig Tibor a Külker-ASR első góljának szerzője a mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett. A találkozó után begipszelték a lábát, így hosszú időre kidőlt a sorból.   ZOLTÁN GERGELY: – Közelebb álltunk a győzelemhez a rengeteg bírói tévedéssel tarkított, küzdelmes mérkőzésen, amelyen végül nem sikerült nyernünk, mert a döntő helyzetekben nem tudtunk megfelelően összpontosítani. KOVÁCS ISTVÁN: – Igen jó iramú, nagyon küzdelmes és egy roppant változatos forgatókönyv alapján lejátszott mérkőzésen a kicsit több helyzetet kidolgozó csapatom – érzésem szerint – közelebb állt a győzelemhez, de összességében azért elégedett vagyok a megszerzett egy ponttal is.

TFSE - ASR	Bogár
Újra hét közben kellett meccset játszanunk, ám ennek a nyilvánvaló hátrányai mellett vannak előnyei is: családi programok miatt nem marad senki távol. Így tehát majdnem teljes kerettel indultunk a csatába, a szóba jöhető játékosok közül egyedül Várkonyi nem tudta vállalni a játékot hátfájás miatt. Volt miért törlesztenünk a TFSE ellen, ősszel ugyanis hazai pályán katasztrofális játékkal 7-0-ra kaptunk ki... 4-5-1-es felállásban kezdtünk, Várkonyi helyett Pappal a középpálya közepén. Jól indult számunkra a derbi, már középpályán viszonylag jól elvédekeztük az ellenfelet, elől pedig Gazdig többnyire jól jött kia az 1- 1 elleni párharcokból, és többnyire volt is érkező a széleken Varga és Csernyik személyében, ám sajnos a legtöbbször itt meg is akadt az akció. Ettől függetlenülenyhe fölényben játszottunk, majd egy szöglet után a felfutó Szemesről egy védő lábába, onnan pedig a TFSE kapujába pattant a labda. 1-0 ide! Aztán sajnos ahogy lenni szokott, kicsit kiengedtünk, a félidő második felére áttevődött a játék a mi térfelünkre. Ennek több oka is volt: Csont és Gyugyi is megsérült, így már egyikük sem tudta ugyanazt a futóteljesítményt nyújtani, mint addig, valamint Pap is fáradni kezdett, így a középpályát ekkortól egyértelműen ellenfelünk uralta. Szerencsére a szünet előtt nem tudtak egyenlíteni, a végén Barát fogott ki egy ziccert, azonban ez intő jel volt. A szünetben próbáltuk rendezni sorainkat, ám a sérülések sajnos nem gyógyulnak egyik percről a másikra, Papon pedig igencsak meglátszott, hogy kihagyta a téli felkészülést... Sajnos a másidk félidőt ott folítattuk, ahol az elsőt abbahagytuk, teljesen beszorultunk, nem tudtuk megtartani a labdát, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, gólt kaptunk... És az a kisebb baj, hogy kiegyenlítettek, a nagyobb, hogy miylen góllal... A 16-oson belül vígan vezetgethette a labdát anélkül, hogy bárki is odalépett volna, egy csellel tisztára játszotta magát és kilőtte a hosszút. Sajnos a kapott gól sem ébresztett fel, és egy pár perccel később egy saját térfélen történő labdavesztés után két játékosunk díszkíséretében kilőtte a hosszú fölsőt. Innentől kezdve kockáztatni kellett, Szemes felment, Csont húzódott vissza középhátvédnek, Gyugyi helyett Zabolai, Pap helyett Baboczky állt be, így gyakorlatilag 5 védővel játszottunk, a középpálya pedig szinte teljesen megszűnt, mindkét oldalon. Az 5 védő ellenére sok ziccert tudtak kialakítani, ám Baarát fantasztikus formában védett, így maradt az egygólós hátrány, amikor egy előrevágott labdát Gazdig 20-ról elemi erővel lőtt a pipába. A gólunk után kicsit felprögtünk, bár Barát így sem unatkozott. Aztán egy keresztbe ellőtt labda után mindenki, még az ellenfél játékosai is kirúgásra számítottak, ám a spori érthetetlen módon a szögletet ítélt, és mondanom sem kell, gól született belőle... Attól függetlenül, hogy ... khmm... enyhén szólva vitatható volt az ítélet, senkit nem ment fel az alól, hogy megint úgy kaptunk szögletből gólt, hogy az ellenfél játékosának az ötösön belül még csak fel se kellett ugrania... Volt még egy sanszunk a gólszerzésre, Gazdig a góljához hasonló módon megint tüzelt, ám a labda ezúttal a kapufán csattant, így nme változott a végeredmény: 3-2 a TFSE javára. Megint nem az a fő gond, hogy kikaptunk, hanem hogy hogyan. Oké, lesérült két kulcsemberünk a középpályáról, ettől függetlenül az összes gól, amit kaptunk, kivétel nélkül mind elkerülhető lett volna, ha csak egy kicsit is odafigyelünk. Tavasszal az összes meccsünkön 1-2 góllal kapunk ki, olyan kevés hiányzik. Nem sikerülnek a legegyszerűbb 8-10 méteres passzok, szögletnél nem állunk oda az ember mellé, nem zárkózunk fel az akciókhoz, még minidg nagyon kevés az üresbe mozgás. Eljutottunk egy olyan szintre, aminek az a neve, hogy szép halál, végre nem kapunk ki 6-7 góllal, de most már tovább kell lépnünk, a legfontosabb, hogy a fejekben rend legyen a pályán, az RSC ellen lehet javítani! Játékosok értékelése: Barát Bence (7,5): ismét az őszi formáját hozta, ziccerek sokaságát hárította, a kritikus pillanatokban mindig a helyén volt, a gólokról nem tehetett, kiszolgáltatott helyzetben volt. Dienes András (7): szinte végig remekül játszott, volt egy pár nagy mentése, ugyanakkor még nem mindig sikerül a megszerzett labdákat jól megjátszani, ezen kívül helyezkedési problémái is voltak. Sváb Gergely (6): ismét megbízhatóan teljesített, az egyetlen gond az volt vele, hogy odáig működött a dolog, hogy a támadóját kiszorítsa, de általában nem tudott labdát szerezni. Szemes Máté (7): megint jól teljesített, védőként és támadóként egyaránt. Végre felért a szögletekhez, az ő fejeséből született a vezető gól, a játékvezetői jelentés szerint. Sztojka Norbert (5,5): ezen a meccsen már sokkal jobban játszott, mint az előző két találkozón, volt néhány jó ütemű elfutása, viszonylag sok labdát szerzett, ám a második félidőre sajnos elfáradt, így teljesítménye is visszaesett. Gyugyi Márk (5): amíg nem sérült meg, elfogadhatóan játszott (de nem jól), ám a sérülése után nem bírta a futóversenyeket, majd le is kellett cserélni. Csont Ádám (5): rá ugyanez vonatkozik, mint Gyugyira. Sajnos megint nem voltak távoli lövései, keveset volt játékban, középhátvédként kényelmesen elfocizgatott. Csernyik Dániel (5): ez a meccs megint nem róla szólt sajnos. Az 1-1 elleni párharcokból rendre vesztesen jött ki, a passzai pedig pontatlanok voltak. Reméljük, hogy a tavasz végére kilábal a hullámvölgyből. Varga Bence (5,5): neki sem ment valami jól a játék, odáig nagyjából működött a dolog, hogy felért a támadásokkal és elkérte a labdát, de eztán nem nagyon tudott mit kezdeni vele, a cselei nem nagyon jöttek be, a passzokhoz nem értek fel a többiek. Vaalmint a védekezése is hagy némi kívánnivalót maga után. Gazdig Tibor (6,5): végig veszélyes volt, ezt gólja és a kapufás lövése is alátámasztja, igyekezett passzolni is, ugyanakkor ezzel sokszor körülményes volt, így a védők vissza tudtak érni. Zabolai Gergő (5,5): felemás teljesítményt nyújtott, és érdekes módon a védekezőjátéka volt a jobb, nem a támadó. Sokszor becsúszva szerelt, odaszurkált, gíy zaavrta az ellenfél labdafelhozatalát. A támadásépítésben viszont nagyon lassú, körülményes és pontatlan volt. Baboczky Bence (6): középhátvédnek állt be a második félidő második felére, és nem is nyújtott rossza teljesítményt, de ennél többet kell vállalnia, jobban kell segítenie a labdakihozatalt, főleg ha friss erőként száll be. Man of the match: a legjobb teljesítményt ezúttal Barát Bence nyújtotta, aki számos nagy védéssel járult hozzá ahhoz, hogy végig partiban maradhassunk. Gratulálunk!

ASR - II.ker. UFC	Bogár
A tavasz eddigi legkomolyabb megmérettetésére készültünk a II.Kerület, a bajnokság 2.helyezettje ellen. Sajnos az ideális kezdőből hiányzott a sérült Csont, valamint Varga is. Nem volt jelen továbbá Zoge sem, így a kispadon helyet foglaló személyzet sem volt teljes. A már néhányszor bevált 4-5-1-es felállásban kezdtünk, a védelem a szokásos, az előretolt csatár természetesen Gazdig volt, középpályán pedig Zabolai húzódott ki a jobb oldalra, közép középen pedig Pap Joci kapott helyet. Nem kezdtük rosszul a mérkőzést, volt 2 veszélyes Gazdig, illetve 1 Csernyik elfutás, ám nem lett belőlük gól sajnos. Nem úgy a másik oldalon: egy 40 méterről elvégzett szabadrúgás utána a labda felpattant a labda a kimozduló Barát ellőtt és a hálóba hullott. Sajnos a bekapott gól érezhetően megfogott, az addig viszonylag jól működő középpályás védekezés egyre kevésbé volt hatékony. Nem sikerült középen elosztani az embereket, így az ellenfél mionidg tudott egy üres játékosának passzolni. Minizekhez hozzájön az is, hogy az eddigi meccseken jó arányban lehozott 1 az 1 elleni párharcokból is rendre veztsesen kerültünk ki, így szinte törvényszerű volt, hogy bekapjuk a másodikat. Innentől kezdve pedig teljesen szétestünk: a pálya két széle átjáróház volt, az eddigi meccseinken jól teljesítő szélsőhátvédeink mellett könnyedén elmentek, a középen érkezők pedig rendre egyedül várták a labdát, és bizony ha a befejezéseknél kicsit pontosabb az ellen, komolyabban is megszórhattak volna. Így is 11-eshez ujtottak (teljesen jogosan), amit értékesítettek, majd még a szünet előtt 4-re növelték az előnyüket. Volt mit rendbetenni a szünetben, az indiszponáltan játszó Sváb helyett Baboczky jött be középhátvédnek, a végig remekül játszó Dienes húzódott ki jobbra. Zabolai és Pap is helyet cserélt, illetve Szemes feljebb lépett a középpályára, Gyugyi ment vissza a védelem tengelyébe. Az átszervezés eredményesnek bizonyult, komoly helyzetet nem tudtak a második félidőben kialakítani a kerületesek (bár ehhez az is hozzájárult, hogy legjobbjaikat edzőjük már nem küldte pályára a második félidőre), mi viszont egyre többször feljutottunk a kapujukig. Jól védett azonban portásuuk, így sokáig 4-0 maradt az állás, míg egy kipattanó lövést a Pap helyett időközben beálló Erőss a hálóba juttatott. Nem sokkal később Gazdigot tépték meg a 16-oson belül, ám ő nem esett a földre, megpróbálta befejezni az akciót, de sajnos estében már nem tudott gólt szerezni. Erről a jelenetről mondta a bíró spori a meccs után, hogy ha elesik, befújja a büntetőt. De aztán szerencsére nem szakadt meg a tavaszi gólsorozata, és kb 5 perccel a vége előtt betalált, ezzel alakult ki a 4-2-es végeredmény. Ha csak a végeredményt nézzük, ez nem is olyan rossz teljesítmény, ugyanakkor az első félideji játék enyhén szólva hagy maga után még kívánnivalót. Ahhoz képest, hogy direkt megbeszéltük a középpályán az emberfogást (és az első 10 percben ragyogóan végre is hajtottuk), a félidő többi részében rossz volt nézni, amit műveltünk. Megint összeestünk a kapott góloktól, és ezzel csak azt értük el, hogy magunktól vettük el az esélyt az egyenlítésre. Csak abba gondoljatok bele, hogy mi van, ha nem 0-4-ről fordulunk, hanem mondjuk 0-2-ről. Csakhát ezekkel a "ha"-kezdetű mondatokkal nem megyünk semmire... Játékosok jellemzése: Barát Bence (6): megkapta a szezonbeli első potyáját, ugyanakkor volt számtalan nagy védése, tehát nem rajta ment el a meccs. Ha 3/4 évente lepkézik egyet, az belefér, eddig 3/4 meccsenként kaptunk egy potyát... Sváb Gergely (4): sajnos ma nem ment igazán neki a játék, szélsője rövidtávon lefutotta, és fellökni sem nagyon tudta őt, így a jobboldal átjáróházzá vált, a szünetben le is cseréltem. Nála is belefér, ha 1-2 meccsen nem jön jól ki a lépést, mert amúgy idén végig megbízhatóan játszott. Dienes András (7): végig remekül játszott, szinte mindenhová odaért, ki tudta segíteni a két szélét is, mellette nem nagyon mentek el. A szünet után pedig kikerült jobbhátvédnek és gyakorlatilag tökéltesen lezárta a jobboldalt. Szemes Máté (7): szó szerint orrvérzésig hajtott, hátul is jól játszott, majd a középpályára felkerülve is megállta a helyét, bár nem minidg ért vissza az akciókkal. Emellett pedig igyekezett csapatkapitányként irányítani, hajtani a többieket. Sztojka Norbert (4): sajnos ez a meccs megint nem róla szólt, könnyedén elmentek mellette, nem volt jó a helyezkedése sem, valamint az 1-1 elleni párharcokban sem volt eléggé határozott. A középpályára felkerülve valamivel jobb teljesítményt nyújtott, de tőle ez kevés. Csernyik Dániel (6): középpályán sajnos keveset volt játékban, kevés labdát kapott, így a támadások építésében nem tudott annyira részt venni, mint azt tőle megszokhattuk. Az első félidőt végétől helyet cserélt a Sztojkával, így a támadásokból végképp kiszorult, ugyanakkor védőfeladatait remekül oldotta meg (leszámítva néhány könnyelmű cselt a 16-osunkon belül). Várkonyi László (7): ismét a középpálya motorja volt, elképesztő mennyiséget robotolt, védekezőmunkája (szokás szerint) elsőrangú volt, ugyanakkor még minidg nem jött ki belőle az, amire valójában képes. Nem volt egy komoly megindulása, csele, lövése sem, pedig támadójátékunk óriásit javulna, ha elől is azt a teljesítményt nyújtaná, amit hátul. Gyugyi Márk (6): sajnos nála visszatérő hiba az, hogy a labda után fut és nem az emebrét követi. Ezen a meccsen is előfordult ez párszor, gólt is kaptunk belőle... Volt továbbá egy rossz visszapassza is, ugyanakkor viszont igyekezett végig összefogni a hátsó alakzatot, és bár nem mindig sikerült, de ez a készsége is fejlődni fog még. Zabolai Gergő (6): jobbszélsőként meggyűlt a baja a nálánál gyorsabb ellenfelével, sem a védkezésben, sem a támadásban nem tudott maradandót alkotni, ám miután középen kapott szerepet, játéka jelentősen feljavult, volt több jó szerelése és a megszerzett labdákat is jól játszotta meg töbnyire. Pap József (6): végighajtotta a meccset, sok labdát szerzett, jól is játszotta meg azokat, középen is, majd a második félidőben a szélen. Továbbá nagyon jól megértették egymást Gazdiggal elől, ebből még komoly előnyt kovácsolhatunk... Gazdig Tibor (6): ismét ő volt a legveszélyesebb játékosunk, volt néhány nagyon jó elfutása, nehéz volt tőle elvenni a labdát, nem szakadt meg a tavaszi rmek gólsorozata sem. Ugyanakkor az előzetesen megbeszélt visszapassz-beindulás kombinációból szinte semmi nem valósult meg. Baboczky Bence (6): egy félidőt játszott végig középhátvédként, nem is rosszul, végig határozott volt, jól tudott rombolni, most már az építkezésre kell több gondot fordítani, de összességében jó teljesítményt nyújtott. Erőss Tamás (6): azt hiszem a góljára ráillik a "jó időben, jó helyen" kifejezés, már a második hasonló gólját szerezte az idényben, és ráadásul volt még egy hasonló helyzete rögtön a gól után, ha az bemegy... De már megint a "ha"... Man of the match: Dienes András nyújtotta a legjobb teljesítményt, középen és a pálya szélén is egyaránt magabiztos és határozott volt, és végre nemcsak megszerezte a labdát, hanem sokszor sikerült jól megjátszania is.

Pénzügyőr - ASR 0:4	Bogár
Tekintettel a Húsvétra ezt a fordulót nem hétvégén, hanem szerdán rendezték bajnokságunkban. Az utolsó helyezett Pénzügyőr otthonába látogattunk, és elnézvén eddigi eredményeiket, valamint tudva, hogy tavasszal nekünk viszonylag jól jön ki a lépés, nem ok nélkül bízhattunk egy nagyobb arányú győzelemben és a jó játékban. Nos, ebből a szempontból igencsak komoly csalódás ez a meccs, az egyetlen dolog, aminek örülhetünk, hogy a 3 pontot bezsebeltük... Elöljáróban még annyit meg kell említeni, hogy hivatásos játékvezető nem jött, így a Pénzügyőr ificsapatának edzője vállalta a sípmesteri feladatokat. 3-5-2-es felállásban kezdtük a derbit, a legfontosabb cél az volt, hogy sokpasszos játékkal jussunk föl a kapujukig, ott pedig a befejezés határozott és pontos legyen. Ehhez képest gyakorlatilag 5 passzt nem tudtunk meg egész meccsen megcsinálni. Idegesen, kapkodva játszottunk, a passzok pontatlanok voltak, kevés volt a labda nélküli mozgás, a labdavezetéseknél pedig túl hossazn toltuk meg, így a betömörülő védelem tisztázni tudott általában. Ennek ellenére mi szereztünk vezetést Gazdig révén, aki a borzalmas napot kifogó kapus fölött lőtt a hálóba. Nem sokkal később Csernyik duplázott, egy lecsúszott beadás jutott túl a gólvonalon. A szünetig nem is változott az eredmény, ám sajnos a második félidőt ott folytottuk, ahol az elsőt abbahagytuk, nem is ismételném önmagamat, az előző pár sort gyakorlatilag idemásolhatnám. Amiről talán érdemes külön szót ejteni, az a 2 gól: először Zabolai érkezett a hosszú sarokra jó ütemben, majd Gazdig oldott meg végre jól egy 1 az 1-es szituációt. Lehet itt azt mondani, hogy a bíró nem volt épp a helyzet magaslatán (mert tényleg nem volt), lehet arra fogni, hogy az egyenetlen talajon össze-vissza pattogott a labda (mert tényleg így volt), de azt, hogy ilyen minősíthetetlenül roszul (vagy inkább sehogy) játsszunk, azt nem kenhetjük másra, csak magunkra. Nem vagyunk még akkora sztárok, hogy ilyen nagyképűen álljunk ki akárki ellen, hogy fittyet hányjunk az előre megbeszéltekre, hogy ne figyeljünk oda egész meccs alatt, mert akkor ez lesz a vége. Sokkal jobban éreztem magam a Budatétény elleni zakó után, mint most a meccs végén... Annyi lehetőségünk lett volna gyakorolni egy csomó játékelemet, ehhez képest egész meccsen szenvedtünk, nem sikerült hasznosan eltöltenünk ezt a 2x40 percet... A következő fordulóban a II.Kerület jön hozzánk, és ha így játszunk, az nemhogy az üdvösséghez, még a szép halálhoz sem lesz elegendő... Remélem, hogy mindenki levonja a tanulságokat, és hogy ez a pofon még idejében jött! Játékosok jellemzése: Barát Bence (0): ahogy számítani lehetett rá, nem sok dolga akadt a mérkőzésen, néhány kifutást lehet csak eseményként említeni és azt, hogy immár kb 140 perce bevehetetlen a kapuja. Sztojka Norbert (4): tavaszi leggyengébb játékát produkálta, rengeteg labdakezelési és helyezkedési hibát vétett, pontatlan volt és nem tudta megfelelően segíteni a támadásokat. Dienes András (5): nagyon bizonytalan volt végig, főleg a váltásoknál, emellett számtalanszor pattant el tőle a labda, illetve a passzai is pontatlanok voltak. Szemes Máté (6): ahhoz képest, hogy felvetődött, hogy a második félidőben csatárt játsszon végig hátul kellett, hogy maradjon, de a hátsó alakzat így is elég bizonytalan volt, ráadásul a meccs jelentős részét sérülten szenvedte végig. Varga Bence (4,5): ő sem erről a meccsről fog mesélni az unokáknak... Szinte végig észrevétlen maradt, keveset mozgott, keveset volt nála a laszti, az egyetlen pozitívum, hogy végre nem sérült le... Gyugyi Márk (6): még talán ő volt az, aki a leginkább igyekezett összefogni a középpályát, hajtotta a többieket, ám az ő játékában is rengeteg volt a hiba, a pontatlanság... Várkonyi László (5): nála most már állandóan visszatérő probléma, hogy valamiért a meccseken nem tudja azt a teljesítményt nyújtani, amit edzéseken. Olyan technikai hibák tömkelegét követte el most is, amiket 10 edzésen összesen nem ront el. Önbizalom nélkül nehéz, neki elsősorban önmagát kell legyőznie. Csont Ádám (5): ez nem az ő napja volt sajnos: végre többet vállalkozott, voltak megindulásai, ám rendre hosszan tolta meg a labdát, lövései sem voltak veszélyesek, és az összjátékból sem vette ki a tőle megszokott és elvárt módon a részét. Csernyk Dániel (5,5): igyekezett jól mozogni, volt néhány jó elfutása, a gólja mázli volt, de meg kell értenie, hogy néha könnyebben juthatunk előre, ha egyet hátrafele passzolunk... Zabolai Gergő (4,5): gólján kívül nem sok pozitívumot lehet róla elmondani, alig volt megjátszható, ha nála volt a labda, rendre rossz megoldást választott, amikor passzolni kellett volna cselezett, illetve fordítva: amikor vihette volna, túl hamar leadta. Gazdig Tibor (6): ezen a meccsen is megrúgta a maga 2 gólját, ugyanakkor megint kevesett passzolt, pedig a visszapassz utáni beindulásokkal még veszélyesebb lehetne, és túl sok helyzetet puskázott el. Sváb Gergely (6): beállásával szilárdabb lett a hátsó alakzat, feladatát jól oldotta meg. Mondjuk a történethez az is hozzátartozik, hogy valószínűleg nem a vérmes pénzügyőrös balszárnnyal fog rémálmodni... Erőss Tamás (4,5): neki is volt a meccsen kb 3 nagy helyzete, ám ezekből egyet sem értékesített. Ennek pedig az az oka, hogy maga sem hitte el, hogy begyalogolhat a kapuig, és addig totojázott, amíg persze beérték és szerelték. Nagy Bence (0): sajnos csak néhány perc jutott neki ebből a meccsből, amíg nem fejlődik a gyorsasága, addig többre nem is nagyon számíthat, bár az utóbbi edzésen végre összekapta magát és jól teljesített. Takács Gábor (0): a Vörösnél leírtak nála is vonatkoznak, tetézve alapvető technikai hiányosságokkal, így a többiektől való lemaradása egyre nagyobb... Man of the match: ezt a címet a minidg legjobb teljesítményt nyújtó játékos kapja, ám ezen a meccsen legfeljebb legkevésbé rossz produkcióról beszélhetünk, de ott sem volt olyan fajta rossz teljesítmény, ami egyáltalán kicsinek lett volna mondható, így most inkább nem osztjuk ki a díjat...

ASR - Budatétény 1:2 (0:2)	Bogár + Zoge
Hétvégén a 4. helyen álló Budatétény látogatott hozzánk, az első hazai meccsre tavasszal. Sajnos sérülések és egyéb elfoglaltságok miatt gyakorlatilag a komplett belső védelem hiányzott, Szemes, Dienes és Pap pótlását kellett megoldanunk. Gyugyi játszott belső védőt Egyedivel, a két szélén Sztojka és Sváb, a középpálya a szokásos, elől Gazdig, a cserepadon egyedül Erőss foglalt helyet (továbbá a kilátogató sérültek...). Pocsékul kezdtük a derbit, gyakorlatilag az első támadásból gólt szerzett az ellenfél egy beadás után. Kicsit kapkodva játszottunk az elején, ráadásul egy szöglet utáni kavarodásból egy szerencsétlen góllal megduplázták előnyüket a budatétényiek. A félidő hátralevő részében egyre inkább beszorítottuk ellenfelünket a saját kapujuk elé, többször kerültünk kecsegtető helyzetekbe, egy ízben Csont szabadrúgását a kapus a kapufára ütötte (a bíró csak a kapufát látta, kirúgást ítélt), ám gólt nem sikerült elérnünk. A szünet után még nagyobb offenzívába kezdtünk, aminek aztán meg is lett az eredménye: Gazdig lőtt a kapus alatt a hálóba. Ami ezután következett, az sajnos még mindig egészen hihetetlen: gyakorlatilag végigtámadtuk a félidőt, az ellenfél szökőévente jutott el a kapunkig, Barát akkor is a helyén volt, ám a budatétényi kapu előtt semmi nem jött össze. Rúgtunk vagy 3 kapufát, elpuskáztunk rengeteg helyzetet, és hiába játszottunk sokkal jobban ellenfelünknél, végül mégis meg tudták tartani az előnyüket, így a mérkőzés végeredménye 2-1 lett a Budatétény javára. Pozitívumok: annak ellenére, hogy kikaptunk, szinte végig sokkal jobban játszottunk ellenfelünknél. Főleg az 1-1 elleni párharcokat nyertük nagy arányban, Gyugyi hátul átjjátszhatatlan volt, a középpálya remekül szűrt, Gazdig 10-ből 9 és félszer lefordult emberéről. Ezen kívül bár nekünk csak 1 cserénk volt, mégis sokkal jobban bírtuk fizikálisan a gyűrődést. Negatívumok: első helyen a katasztrofális helyzetkihasználást kell említeni, hiszen ezen tényező miatt szenvedtünk vereséget. A másik, hogy mindkét kapott gól beívelés után született. A harmadik, hogy még minidg nagyon keveset járatjuk a labdát: jól át tudtuk játszani a középpályát, mert elég volt 2 passzt megcsinálni és utána felívelni Gazdig felé, aki gyakorlatilag bohócot csinált az őrzőjéből. De ez a játékstílus nem fog működni mindegyik csapat ellen. Játékosok jellemzése: Barát Bence (7): ezen a meccsen sem akadt túl sok dolga, nem is kellett olyan hatalmas nagy bravúrokat bemutatnia, ugynakkor volt 3-4 olyan lövés, ami pont előtte pattant föl a meglehetősen egyentlen talajon, ám ezeket is úgy tudta megfogni, hogy ki sem pattant róla, holott végig ott ólálkodtak a gólra éhes tétényiek. Sváb Gergely (6): ismét hozta a tőle megszokott játékot, megbízhatóan teljesített, jól akadályozta meg az ellenfél kibontakozásait, ugyanakkor még minidg nem elég labdabiztos, nem tudja elég jól megjátszani a megszerzett labdákat. Egyedi Károly (5,5): számára abszolút idegen poszton kellett kényszerűségből játszania, középhátvédként. Voltak ugyan kisebb hibák, figyelmetlenségek, pontatlanságok a játékában, de elfogadható teljesítményt nyújtott összességében. Gyugyi Márk (8): a védelem tengelyébe szerepelt, feladata nem csupán az volt, hogy ellássa a középhátvédi posztot, hanem irányítania is kellett a hátvédsort. Ezt a beíveléses helyzetek kivételével tökéletesen megoldotta, sőt néhányszor még a támadásépítésbe is be tudott segíteni. Sztojka Norbert (6,5): lassan kezd beletanulni a balhátvédi szerepkörbe, kisebb megingásokkal, figyelmetlenségekkel ugyan, de megoldotta feladatát, feljebb lépve pedig 2 alkalommal lövésig is eljutott, ám ezekből sajnos nem született gól. Csernyik Dániel (7): szionte minden klappolt a játékában, csak a szokásos 5-ösön belüli bekotort gólja hiányzott, ezúttal csak kapufáig jutott. Neki többet kelle vállalnia a csapatjátékból, kevésszer volt nála a labda, és sokszor túl messze helyezkedett a csapattársaktól, így passzolni sem tudott. Csont Ádám (7): ezúttal jobban játszott, mint a Vác ellen, de nem annyira jól, mint a SZAC ellen. Volt néhány jó lövése, 2 kapufát is rúgott, igyekezett a középpályát bejátszani, jó volt a védekezése is, de még többet kell vállalnia, többet kell, hogy nála legyen a labda. Várkonyi László (7): ő is sokkal jobban játszott, mint a Vác ellen, sokat futott, talán neki a legjobb a labda nélküli mozgása a csapatból, ám ezt nem mindíg veszik észre a többiek. Ugyanakkor azonban nála is felfedezhetőek az önbizalomhiány jegyei, neki is többet kell hozzátennie a csapatjátékhoz. Pap József (6): támadó középpályásként kapott lehetőséget. Jól játszott szinte végig, jók voltak a cselei, jól is tette le a labdákat, a védekezésbe is besegített, ugyanakkor még látszik a játékán a több hónapos kihagyás, a végére eléggé elfáradt. Varga Bence (6): ő is kezdi megszokni a nagypályás játékot, sokat javult a helyezkedése, jók az elfutásai és a passzai is, ám nagy probléma a sérülékenysége, eddig mindegyik meccsen le kellett hozni valami kisebb sérülés miatt. Gazdig Tibor (7): csapatunk legveszélyesebb játékosa volt, nagyon jól tudott helyzetbe kerülni, nem igazán tudták megfogni, ám a helyzetkihasználásával nagy gondok voltak. Rúghatott volna még legalább 5-6 gólt, ha csak egy kicsit jobban odafigyel. Ezen kívül sokszor önző volt, 1-1 visszapasszal többre mehettünk volna. Erőss Tamás (5,5): majd' egy félidőnyit játszott, ezúttal végre az eredeti posztján, csatárként. Jól kivitte az embereket középről, nagy üres területeket nyitva, ugyanakkor néha megijedt a nála 2 fejjel nagyobb védőktől, holott különösebb félnivalója nem lett volna... Man of the match: Gyugyi Márk nyújtotta a legjobb teljesítményt, hátul remekül összefogta a védelmet, jók voltak a passzai is, és egyszerű vezényszavakkal ("jövök", "enyém", "vigyázz mögötted"..) sokat segítette társait.

ASR - Vác	Bogár
A meccsekre két osztályzatot adtunk, az elsőt értlemszerűen az első félideji játékra, a másodikat a másodikéra, viszont a szöveges értékelést egybeírtuk. Barát Bence (0+6): A 100 perc alatt mindössze 3 gólt kapott, ami nem rossz teljesítmény, mégha sok lövés nem is érkezett a kapura. Néhányszor bravúrral kellett hárítania a második félidőben, a gólokról nem tehetett, ugyanakkor a magas beívelt labdákkal még akadnak gondok. Sztojka Norbert (6+5): szinte végig jó teljesítményt nyújtott, ráadásul az ellenfél egyik legjobbja épp az ő oldalán rohamozott. Többször is felért a támadásokhoz, ami nagyon fontos, ám ilyenkor a visszazárás nem mindig ment zökkenőmentesen, ez erőnléti problémáknak tudható be. Dienes András(7): sajnos sérülése miatt csak egy félidőt tudott vállalni, ám amikor a pályán volt, a csapat egyik legjobbjaként teljesített. Hozta az önfeláldozó, harcos játékát, rengeteg labdát szerzett és sokszor kisegítette a két szélsőhátvédet. Egyébként ő is a jobbszélen kezdett, ám Pap sérülése miatt be kellett húzódnia középre. Pap Zsolt(0): sajnos ez nem az ő napja volt, csupán néhány percet töltött a pályán, amikor jelezte, hogy nem bírja folytatni a játékot. Szemes Máté(8+8): mindkét meccsen kimagasló teljesítményt nyújtott, hátul mindenhová odaért, elképesztően sok labdát szerzett, volt 1-2 fantasztikus becsúszó szerelése, ezek mellett még néhány veszélyes migeindulása is, ahol ha hamarabb lepaszolja a labdát, ég veszélyesebb helyzet alakulhatott volna ki. Csernyik Dániel(6+5,5): ma sem ment neki igazán a játék, nem tudta a tőle megszokott arányban hozni az 1-1 elleni párharcot. Pontosabban ez csak a támadásokra vonatkozik. Tehát paradox módon a mostai teljesítményében inkább a védekezése votl a jobb, a korábban megszokottal ellentétben. Csont Ádám(6+5,5): most neki sem ment úgy a játék, mint a SZAC ellen. Nem minidg érezte, hogy mikor kell passzolni és mikor cselezni, ezenk kívül a legfőbb fegyverét, az elemi erejű távoli bombákat sem vetette be elégszer. Lesz ez még jobb is! Várkonyi László(6,5+5,5): ő kihagyta a SZAC elleni derbit, ezért neki ez volt a tavaszi bemutatkozása. Sajnos gykorlatilag ugyanazt írhatnám le, mint Csontnál: keveset vállalt a tehetségéhez képest, nem tudta igazán összefogni a középpályát a támadásoknál. Ugyanakkor a védekező munkája megfelelő volt, csakhát ez tőle kevés. Gyugyi Márk(6+5,5): hozta a tőle megszokott harcos, erőszakos játékát, ugyanakkor mivel az ellenfél igyekezett paszokkal felhozni a labdát és nem vállalták be ellene (sem) az 1-1 elleni küzdelemt a pálya középső részén, ezért talán egy picit kevesebb labdát szerzett. A támadásépítésére pedig a többi középpályásnál leírtak vonatkoznak. Varga Bence(6+6): talán ő volt az a középpályáról, akinek a teljesítménye leginkább elfogadható volt. Igyekezett sokat mozogni, most már jobban visszaért a védekezésnél, mint az előző meccsen, valamint adott egy nagyon szép fejes gólpasszt. Gazdig Tibor(8+6): csaptunk egyik legjobbja volt, gyakorlatilag 100%- os helyzetkihasználással. A második félidőben viszont kevesebb labdát kapott, így beleszürkült a mezőnybe. Zabolai Gergő(7+6): Pap sérülése után került be a kezdőbe egy számára teljesen szokatlan poszton, jobbhátvédként. Nem okozott csalódást, remekül megállta a helyét, jól helyzkedett, nem rohant ki a labdát hozó játékosra, így ritkán tudtak mögé kerülni. Egyedi Károly(0+5): Varga helyére érkezett az első félidő második harmadában, majd a másodikban ő kezdett balszélen, így összesen majd' egy félidőnyi játéklehetőséget kapott. Sajnos nem ment ma igazán neki a játék, nem érezte a többieket, így nagyon akadozott a labdakihozatal, továbbá a védekezésében is voltak hiányosságok. Pap József(0+5,5): a középpálya közepén kapott helyett Várkonyi helyett az első félidőben. Sajnos nkei sem ez volt élete nagy meccse, nem igazán érezte a posztját, ritkán volt megjátszható, ő sem tudta irányítani a támadásokat. Erőss Tamás(0+6): a védők kidőlése miatt ő is beugró volt, ezúttal a jobbhátvéd posztjára. Az emebre gyorsabb volt ugyan nála, ám néhányszor sikerült szerelnie. A teljesítménye átlagos volt összességében, se nem jó, se nem rossz. Nagy Bence(0+5,5): hálátlan feladat jutott neki is, jobblábas létére balhátvédet kellett játszania, ráadásul egy igen gyors szélső ellen. Ennek ellenére jó helyezkedéssel sokszor sikerült megoldania a helyzetet, de ha belőtték mögé a labdát, akkor az nagyon veszélyes volt. Takács Gábor(0): pár perc jutott neki ezúttal, ami alatt sem elvenni, sem hozzátenni nem tudott a játékhoz. Man of the match (1): az első mérkőzés hőse a két gólt szerző Gazdig Tibor, akire elég volt kétszer nem odafigyelni, ez 3 pontot hozott a konyhánkra. Man of the match (2): a második félidő gyakorlatilag egyetlen igazán színvonalas pordukcióját Szemes Máté nyújotta, számtalan nagy mentésének köszönhető, hogy 2 kapott góllal megúsztuk a félidőt.

ASR-Vác 2:1 illetve Vác-ASR 2:0	Bogár
Gólszerző: Gazdig Tibor (2) ( Vác, műfüves pálya, 2006.04.01.) Ősszel egy fantomcsapat nevezett a bajnokságba Budakeszi FC néven, ám egyetlen meccsre sem álltak ki, holott ellenük lett volna az első találkozónk. Így azonban ez elmaradt, majd pár fordulóval később vissza is léptek, helyettük a Vác csapata szállt be. Valamikor pótolnunk kellett a derbit, így közös megegyezéssel azt a döntést hoztuk, hogy a szokásos 2x40 perc helyett 2x50-et játszunk, az első félidő eredménye az őszi meccs végeredménye lesz, a második pedig a tavaszié. Ezek után a meccsről: 9-kor kezdődött Vácott, de nem a stadionban, nem is a mögötte található füves pályán, hanem egy pár kilométerrel arréb, a vadiúj műfüves placcon. 4-5-1-es felállást választottunk, és ezt gyakorlatilag az egész meccsen végig tartottuk. Számunkra igen jól kezdődött a derbi: egy távoli hazaadást a kapus érthetetlen okból kézzel megfogott, így a bíró (némi ráhatás után...) befújta a közvetettet a 11-es pont magasságából. Sajnos nem tudtuk gyorsan elvégezni önnön tökörészésünk miatt, ám szerencsére a már felállt sorfal sem tudta megakadályozni, hogy Várkonyi legurítása után Gazdig ne lőjön a hálóba. Ezek után azonban érthetetlen volt, ami a pályán történt: kapkodás, ész nélküli rugdosódás, borzalmas támadásépítés. A védelem viszonylag jól teljesített, nem nagyon tudtak a kapunkig eljutni, ám a megszerzett labdákat nagyon kis százalékban tudtuk jól megjátszani, így kapura mi sem voltunk veszélyesek, a játék jobbára a mezőnyben zajlott. Aztán egy pontrúgás után kaptuk a sajnos már-már védjegyünkké váló beívelésgólt, ezzel 1-1-re alakult az állás. Nem sokkal később Varga adott egy remek fejespasszt Gazdignak, aki a labdát köszönte, betört a 16-oson belülre és bevágta a másodikat. Ezek után támadásban gyakorlatilag a produkciónk a 0-val volt egyenlő, ám szerencsére a hátralévő időt kihúztuk, így a 3 pontot elkönyvelhettünk. A szünet után új mérkőzés kezdődött, a kezdő felállás is némiképp módosult: nem is a struktúra, inkább a személyek terén. Az első meccsen remekül játszó Dienes térdsérülés miatt nem tudta folytatni a játékot, Pap már az első meccs első felében megsérült, így Gyugyi ment vissza Szemes mellé középhátvédnek. A "második félidőt" ott folytattuk, ahol az elsőt abbahagytuk: bunkerfoci a javából. Gyaokrlatilag a váci térfélre át sem kerültünk, ám szerencsére a védelem bírta a sarat (egy darabig...). A fáradtság azért előbb-utóbb kiütközött mindkét csapaton, így egy külső szemlélő számára az esztétikai élmény megközelítette egy NB1-es meccs szintjét... Ahogy azt sejteni lehetett, nem bírtuk végig a nyomást, előbb egy beívelés után fejeltek a kapunkba, majd egy kiugratás után lőttek gólt. Ezután kicsit nagyobb sebességre kapcsoltunk (nem volt nehéz-volt honnan elindulnunk...), ám csak helyzetekig jutottunk, gólt nem sikerült szereznünk, így tulajdonképpen igazságos eredmény született, az a csapat nyert, amelyik többet tett a győzelemért. Pozitívumok: annak ellenére, hogy a támadójátékunk szinte a nullával volt egyenlő, a védekezésünk viszonylag kielégítő volt. Ahhoz képest, hogy ősszel ha egy meccset megúsztunk 4-5 kapott gól alatt, az szinte csak Barátnak volt köszönhető, mostanság (tehát a 2 (3) meccs alapján) portásunknak lényegesen kevesebb dolga akad, ami talán még nehezebbé is teszi a helyzetet, hiszen ha nincs állandó nyomás alatt, lankad a figyelem is. A másik örömteli dolog (szintén nem csak a váci meccs alapján), hogy Gazdig Tibi jó formában van, amíg párosával lövi a gólokat, nagy baj nem lehet. Viszont a többi támadónak is föl kéne hozzá nőnie... Neki meg a földön maradnia...:) Negatívumok: ahhoz képest, hogy a mostani tavasz legfőbb célja, hogy megtanuljuk játszani a focit, szinte semmit nem mutattunk a középpályán a rövidpasszos, gyors játékunkból, holott a SZAC ellen egész sok jó megmozdulásunk volt. Gyakorlatilag pontosan úgy játszottunk, mint a Pais-kupán: védekezés körömszakadtáig, elől meg a Tibi majdcsak összehoz valamit. Lehet, hogy ha megpróbálunk technikásoabb, játékosabb focit produkálni, akkor esetleg nagyobb zakókba is beleszaladhatunk, de értsétek meg, hogy csak így tudunk továbblépni! Amit a Vác ellen mutattunk, az hűen mutatta ennek a játékstílusnak a kétarcúságát: lehet, hogy bejön, mert épp van egy jó foermában levő csatárunk, és kibekkeljük utána azt a 20-30 percet, de lehet, hogy nem, akkor viszont a vereség elkerülhetetlen. Vegyük már észre, hogy nem lehet egy csapatsportban egy emeberre feltenni mindent, ez igencsak gátat szab a lehetőségeinknek. Ez nem azt jelenti -mielőtt bárki félreértené- hogy nem kell kihasználni, hogy mondjuk adott esetben valaki jó formában van, dehogynem, az nagyon jó és eredményes dolog, de onnantól kezdve, hogy hozzászokunk, hogy nem kell semmi extrát tennünk a sikerért (és itt nem elsősorban az eredményről van szó, hanem a jó játék élményéről), saját magunkat csapjuk be!!! Ahhoz képest, hogy a SZAC ellen már egész sok látszott abból a játékból, aminek az elsajtítására képes szerintem ez a csapat, a váci meccseken ebből szinte semmit nem adtunk vissza. Mindegy, elmúlt, nem történt tragédia, tulajdonképpen még eredményesek is voltunk, csak engem nem igazán érdekel az eredmény, engem a játék érdekel, amiből most sajnos szinte semmit nem mutattunk.

Játékosok jellemzése	Bogár
Barát Bence (6,5): az őszi mérkőzésen szinte egyedül neki köszönhettük, hogy 4 góllal megúsztuk, ziccerek sokaságát fogta ki. A mostani meccsen jóval kevesebb dolga akadt szerencsére, de jónéhányszor így is résen kellett lennie. A gólokról nem tehet, kiszolgáltatott helyzetben volt mind a négy alkalommal. Sztojka Norbert (6,5): kétszeresen is nehéz volt neki ez a meccs, egyrészt ez volt élete első nagypályás meccse, másrészt számára szokatlan helyen, a védelem bal oldalán kellett játszania. Szerencsére jól megoldotta a feladatát, sőt egy-két alkalommal még a támadások építésében is segített. Sváb Gergely (6): hozta a tőle megszokott magabiztos, kiegyensúlyozott teljesítményt, bár volt 1-2 helyezkedési hibája, de egyébként jól elátta a feladatát. A következő lépés számára, hogy ne csak a védekezésből vegye ki a részét, hanem a támadásból is. Szemes Máté (7,5) : csapatkapitányunk a mezőny egyik legjobbja volt, bár sok védők mögé belőtt labda volt, ezeket túlnyomó többségben visszafejelte, visszalőtte a mezőnybe, olykor ezek a labdák még emberhez is mentek. Talán még egy kicsit többet jöhetne fel. Dienes András (6): öngólja ellenére is jó teljesítményt nyújtott, hozta a szokásos harcos, megalkuvást nem ismerő játékát. Neki a legfontosabb, hogy abban fejlődjön, hogy a megszerzett labdát jól játssza meg, ez nem mindig sikerült. Varga Bence (6): a másik debütáló játékosunk is nagyon jó teljesítményt nyújtott. Meg kell szoknia a nagypályás játékot, a helyezkedést, ez idő és meccsrutin kérdése, még ennél jobb teljesítményre is képes lesz. Gyugyi Márk (7): a tavaszt tehát már a középpályán kezdte legkeményebb játékosunk, és nem is rosszul! Rengeteget robotolt, sok labdát szerzett, többnyire jól is játszotta meg azokat. De néha neki is voltak helyezkedési problémái, ezeket természetesen orvosolni fogjuk. Csont Ádám (8): a mai teljesítménye elképesztő volt! Számára idegen poszton, a középső középpályán kezdett, ám a játékán ez nem látszott meg. Védekezése és támadómunkája is kimagasló volt, teljesítményére pedig egy káprázatos bombagóllal tette fel a koronát! Csernyik Dániel (7): őszi gólkirályunk remek teljesítményt nyújtott a meccsen, végre feljavult a védekezőmunkája, a bal szélt teljesen lezárta. Ezek mellett a támadások építésének is tevékeny részese volt, gerdmülleres gólját pedig már megszokhattuk az ősz folyamán. Zabolai Gergő (6): amíg meg nem sérült, nagyon jó teljesítményt nyújtott, jól osztogatott középen, tűrhetően védekezett, ám egy ütközés után elkezdte fájlalni a térdét, játéka visszaesett, a szünet után nem is állt be. Gazdig Tibor (8): nagy kérdés volt, hogy az őszi vagy a téli Gazdigot láthatjuk tavasszal. Szerencsére erre a meccsre a téli dinamitlábú jött el. Előbb 11-est harcolt ki (a körülményeket fedje a felejtés jótékony köde...), majd egy elfutás után szép gólt lőtt. Ezek mellett jók voltak a passzai is, és a védőket is sokszor hibára késztette a labdafelhozatalban. Csak így tovább! Erőss Tamás (6): Zabolai helyett állt be a szünetben az ifjú titán. Nem sokszor ért labdához, de akkor többnyire jól játszotta meg. Ezen kívül amikor csatárt játszott, elvonta a védők figyelmét, így utat nyitott Gazdignak. Összességében tehát jó teljesítményt nyújtott. Pap Zsolt (6,5): a második félidő épphogycsak elkezdődött, amikor Dienes jelezte, hogy nem tudja folytatni a játékot, helyette jutott szóhoz majd' egy félidő erejéig. Szinte kifogástalanul oldotta meg a feladatát hátul középen, levette a pályáról az emebrét. Végig jól helyezkedett, ezzel kompenzálta lassúságát. Baboczky Bence (6): Varga Bence helyére (aki a változatosság kedvéért lesérült) érkezett a jobb oldalra. Bátor játékot kértünk tőle, amit meg is valósított, nem nagyon tudtak elmenni mellette, a végén még helyzetbe is került, ám nem jutott el lövésig. Man of the match: ez egy új rovat, mindig az adott meccs legjobb játékosát emeljük ki benne. A mai meccs legjobbja Csont Ádám volt szerintünk, aki számára eddig szokatlan poszton is kimagaslóan teljesített, góljáról nem is beszélve. Gratulálunk!

SZAC - ASR 4:4 (2:0)	Bogár
2006. március 25. szombat, 14:30 Helyszín: Budapest, XVIII. Tövishát u. Gólszerző: Gazdig (2), Csont, Csernyik Két elmaradt meccs után végre elkezdődhetett a tavaszi szezon! Első ellenfelünk az a SZAC volt, akiktől ősszel itthon egy nagyon jó meccsen 4:2-es vereséget szenvedtünk. A körülmények ideálisak voltak: napsütés, eenyhe tavaszi idő, valamint egy príma minőségű füves pálya. Rossz szokásunk szerint megit nem tudtunk az általunk elképzelt kezdővel felállni, ezúttal Várkonyi hiányzott. Két debütáló is bekerült a kezdőbe: Sztojka Norbi a védelem bal oldalán, Varga Bence pedig a jobbszélső posztján kapott lehetőséget. 4-5-1-es felállást választottunk, Csont az ősszel megszokotthoz képest a középpálya középső részén kezdett Gyugyival. Ennek a szezonnak, így ennek a meccsnek is a legfontosabb célja az volt, hogy megtanuljunk játszani, hogy a labdákat ne ész nélkül rugdossuk, hogy kialakítsuk azt a játékstílust, amivel a jövőben eredményesek lehetünk. Vannak olyan csapatok, akiknél 1-2 húzójátékos van, akik végigcselezik a pályát és a végén gólokat vágnak. Ilyen csapat pl az RSC vagy az Újpesti Haladás. Ennek a fajta focinak (már ha annak lehet nevezni) nincs jövője, ezt mutatja ezeknek a csapatoknak a tabellán elfoglalt helyezése is. A foci csapatjáték, tehát nem 1-2 játékosban kell gondolkodnunk, hanem 18-20-ban. Ki kell tehát használnunk, hogy végre elfogadható a játékoskeretünk, nem Sandrokból, Csákberényikből állunk! Én úgy érzem, hogy képesek vagyunk egy olyan játékstílust megtanulni, ami sok rövid passzon, ritmusváltásokon és váratlan megoldásokon alapszik. Ez legyen valamiféle irányelv tehát a továbbiakban!!! És akkor vissza a meccsre: az első félidő első fele jórészt a mezőnyben zajlott, a kapuk alig forogtak veszélyben, Barátnak kellett egyszer egy nagyot védenie. A félidő második felére átvette az irányítást a SZAC, a játék inkább a mi térfelünkön zajlott, de nem volt bennük meg az átütő erő (mint ahogy bennünk sem...). Némileg váratlanul szereztek vezetést, egy beadásba Dienes ért bele olyan szerencsétlenül, hogy a labda a saját kapunkba csorgott. A gól után nem estünk össze, de továbbra sem tudtunk igazán gólveszélyesen játszani, sőt egy a védősorunk mögé belőtt labdából megduplázták előnyüket. A szünetben kényszerű csere következett: Zabolai sérülése miatt helyére Erőss állt be, majd pár perccel a kezdés után Dienes helyett Pap, szintén sérülés miatt. Sajnos nem tudtunk sok újat felmutatni a játékrész elején, sőt rövidesen megkaptuk a harmadik gólunkat is. Aztán szép lassan egyre inkább elkezdtünk nyomni, az ellenfél egyre jobban fáradt, nem voltak minőségi cseréi, így szép lassan átvettük az irányítást, pontrúgás utáni beívelésekből többször is veszélyeztettünk, majd egy szöglet utáni kavarodás során Gazdig a földre kerül, a játékveeztő pedig 11-est ítélt. A büntetőt a sértett (?) magabiztosan értékesítette. Ezek után megpróbáltuk még jobban nyomás alatt tartani a kapujukat, de sajnos megint mi kaptunk gólt. Lélektanilag ez volt a legnehezebb pontja a meccsnek: megkezdtük a felzárkózást, kezdtünk egyre jobban játszani, de aztán jöt a pofon. De szerencsére nem zuhantunk össze, hanem még nagyobb sebességre kapcsoltunk, aminek meg is lett az eredménye. Előbb Gazdig lőtte ki 20- ról az alsó sarkot, majd Csont váratlanul, úgy 35-40 méterre a kaputól lövésre szánta el magát. A húzása bejött, a labda mindenki nagy megrökönyödésére a kint álló kapus fölött behullott a kapuba. A vérszemet kapott csapat pedig nem állt meg, egy szöglet utáni kavarodás során 4-5 ember előtt elcsorgott a labda, végül Csernyik becsúszva megszerezte az egyenlítő találatot. Az ellenfél ekkor fizikálisan és lelkileg is a padlóra került, Baboczkynak a végén volt egy nagy hellyzete, ám nem tudta időben ellőni, így maradt a 4-4-es végeredmény. 2 fontos pozitívumot emelnék ki: az egyik, hogy fizikálisan szemmel láthetóan jobban bírtuk a küzdelmet. Tudom, hogy nagyon genya volt a téli felkészülést végigcsinálni, de az a sok medicines sprint meg a hegyfutások most kifizetődtek. A másik, hogy végre nem az volt, ami néhány korábbi meccsen, amikor elhúzott az ellenfél 2-3 góllal, hogy szétestünk, volt tartása a csapatnak. Ez még az erőnlétnél is fontosabb szerintem. A szombati játékunk több mint biztató a tavaszra (továbbá a távolabbi jövőre) nézve, ugyanakkor rengeteg dolgunk van még. De jó úton járunk, azt hiszem ezt mindneki érzi most!!!! Hajrá!!!!

Pais farsangi kupa	Bogár
Csapatunk február 18-án a 4 csapatot felvonultató Farsangi Pais Kupán vett részt. A kupa igen színvonalas versenyt ígért, hiszen rajtunk kívül részt vett a III. Kerület TUE, a Várady és a Pais iskola csapata. A tornán minden csapat játszott mindenkivel, ez alapján dőlt el a bajnoki cím. Nagy csaták után a végső győzelemet a TUE csapata szerezte meg előttünk, harmadik a Pais lett, a negyedik pedig a Várady. De lássuk a mérkőzéseinket! ASR-Pais 3-3 Ez volt számunkra a skizofrén mérkőzés, ugyanis csapatunk két kulcsjátékosa, Csernyik Dani és Csont Ádám az iskolai csapatot erősítette. A mérkőzésen hamar vezetést szereztünk Gazdig Tibi góljával, aki egy lecsorgó labdát vágott a hálóba. Eztán nem alakult ki szép foci (mint ahogy a későbbiekben sem), a mérkőzésre a küzdelmes jelző illett a legjobban, kiemelkedő kapusteljesítményekkel. A Pais egyenlítő gólját Csont szerezte, aki Csernyik kapufán csattanó fejese után a felső sarokba bombázott. Szerencsére még a szünet előtt visszavettük a vezetést Szemes révén, akinek a lövése a védőkön megpattanva jutott a halóba, majd ezután Gazdig megszerezte második gólját is, így két gólos előny tudatában fordultunk. Ám sajnos hamar bebizonyosodott, hogy ez kevés győzelemhez, előbb ugyanis Csernyik, majd egy brazil vendégjátékos, Dundinho talált be, ezzel beállítva a 3-3-as végeredményt. ASR-Várady 1-2 Mint később kiderült, ez a mérkőzés sorsdöntő volt a kupa végeredménye szempontjából. Az teljesen normális dolog, hogy egy csapatnak egy kupán nem jön ki mindig úgy a lépés, ahogy azt eltervezi. De ez a meccs hatványozotottan ilyen volt. Szinte végigtámadtuk az egész derbit, rúgtunk úgy 5-6 kapufát, de a gól sehogy nem akart összejönni. Nem úgy az ellenfélnek, aki előbb a vezetést szerezte meg, aztán megduplázta előnyét. Gazdig 5 perccel a vége előtt betalált végre, ám a hátralevő időben nem sikerült az egyenlítés, így elbúcsúzhattunk a kupagyőzelemtől... ASR-III.Kerületi TUE 7-3 Ezen a mérkőzésen a tét az volt, hogy hanyadik helyen végzünk a tornán (sajnos elsők már nem lehettünk). Az ellenfél hamar vezetést szerzett, ám ami ezután következett, az gyakorlatilag a Várady elleni meccs fordítottja: szinte minden bejött, Szemes lemosta a pályáról az ellenfél centerét, Barát kivédte a szemüket, Gazdig pedig megtalálta a góllövő cipőjét. Gazdig négy, Egyedi egy találatával 5-1-gyel fordultunk a szünetben. Ezt követően volt egy kis visszaesés, 2 gólt is szerzett a TUE, ám Barát egész pályás góljával, illetve Gazdignak a gólkirályi címet jelentő nyolcadik találatával megszereztük a második helyet. A tornáról pár szó: igen színvonalas rendezvény volt, ahol a csapatok között nüansznyi különbségek döntöttek. Számunkra nem is elsősorban az eredmény miatt volt fontos ez a torna, hanem hogy lássuk, mennyit ért a téli felkészülés. Nos, ebből a szempontból egyik szemem sír, másik nevet. Sír, ugyanis játékban semmit nem mutattunk, ahhoz képest, hogy egész télen az 1-2 érintős rövidpasszos játékot gyakoroltuk, szinte semmit nem valósítottunk meg belőle. Nevet viszont, mert a kemény, medicinlabdás sprintek, szálkázások, lépcsőzések meghozták a várt eredményt, fizikálisan nem nagy túlzás kijelenteni, hogy az egész mezőny fölé nőtünk. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy jó úton haladunk egy eredményes tavasz felé, de azért bőséggel akad még tennivaló. Csak rajtunk múlik, hogy használjuk ki a bajnokság kezdetéig hátralevő szűk egy hónapot... Játékosok jellemzése: Barát Bence (8,5): ha alapítottak volna torna legjobb kapusa díjat, kétség sem fér hozzá, hogy ő kapta volna. Ziccerek sokaságát hárította, nem volt hullámvölgy a játékában. Amiben még fejlődnie kell az, hogy a kirúgásokat gyorsabban végezze el, ne adjon esélyt az ellenfélnek, hogy rendezze sorait. De ez a kis apróság eltörpül a szenzációs teljesítménye mögött. Szemes Máté (8,5): újfent bebizonyította, hogy miért a ő a csapatkapitány. Szinte végig a pályán volt, belülről irányította a csapatot, ha kellett hátulmaradt, ha kellett emberfogót játszva levette az ellenfél legjobb játékosait, ha kellett előrement, segítette a támadásokat. Várkonyi László (8,5): ezen a tornán a védekező játéka volt már-már emberfeletti. Senki nem tudott elmenni mellette, minden szerelése tiszta és szabályos volt, és a megszerzett labdákat is többnyire jól játszotta meg. A góllövés sajnos ezúttal nem jött össze neki, csupán kapufáig jutott - többször is. Gazdig Tibor (8,5): elég annyit mondani a teljesítményéről, hogy ő lett a torna gólkirálya 8 találattal. Végig gólveszélyesen játszott, mindkét lábbal, minden szögből képes volt tüzelni, ha pedig az ellenfél védőinél volt a labda, rájuk rontva vagy megszerezte a játékszert, vagy hibára kényszerítette őket. Két hibája volt: sokszor túl önző volt, holott egy-egy pontos passzal még nagyobb helyeztet lehetett volna kialakítani, továbbá ha elment mellette a védője, nem minidg ért vele hátra, így a kapunk előtt létszámfölényes helyzetet tudtak kialakítani. Sváb Gergely (6,5): a szokásos megbízható teljesítményt nyújtotta. Elmenni nem nagyon tudtak mellette, ám a megszerzett labdát még nem mindig játszotta meg jól, valamint a visszapattanókra sem volt minidg felkészülve. Ezt leszámítva azonban nem lehet panasz a játékára. Sztojka Norbert (7): neki ez volt az első komoly megmérettetése ASR-játékosként, és azt hiszem egyértelmű, hogy remekül megállta a helyét. Természetesen abból fakadóan, hogy még nem szokott össze a többiekkel, volt néhány hibája, ám védekezőmunkája és támadómunkája is megfelelő volt. Ha jobban beilleszkedik a csapatba, még jobb teljesítményre lesz képes. Egyedi Károly (6,5): kevés játéklehetőséget kapott ugyan a kupán, ám amikor a pályán volt a maximumot nyújtotta, védekezésben és támadásban egyaránt, remek teljesítményét pedig góllal koronázta meg. Pap Zsolt (6): védőként játszott mindkét mérkőzésen, amelyen pályára lépett (Pais, TUE). Az első derbin a Pais ellen még sokat bizonytalankodott, főleg a falról visszapattanó labdákkal gyűlt meg a baja, a második mérkőzésén viszont már sokkal jobb teljesítményt nyújtva, szinte hiba nélkül játszott. Erőss Tamás (6): a tőle meszokott harcos játékot vártuk el, amit amikor pályára lépett, nyújtani is tudott. Szerepelt támadóként is, ám nem nagyon kapott használható labdát, amikor viszont védőként szerepelt, nem jutottak rajta túl. Csák János (6): nagyjából ugyanazok vonatkoznak rá is, mint Erőssre, jól kamatoztatta gyorsaságát, még néhány lövésre is futotta erejéből, ám sajnos ezek nem voltak igazán gólveszélyes próbálkozások, a küzdeni akarása viszont kimagasló volt. Baboczky Bence (6): nem kapott sok játéklehetőséget, ám amikor a pályán volt, nagyjából jól megoldotta a védekező feladatát, ám keresztmozgásokkal még zavarba lehetett hozni. A támadásokból is kivette a részét, volt egy veszélyes lövése, ám sajnos nem lett gól belőle. Nagy Bence (6): ő sem játszott túl sokat, ám amikor fent volt a pályán, szívvel-lélekkel hajtott, lassúságát sikerült ellensúlyozni a remek helyezkedésével és küzdeni tudásával. Ejtsünk pár szót az idegenlégiósainkról is: Csernyik Dániel (5,5): mélyen maga alatt teljesített a torna során, nem kapott túl sok használható labdát a védőktől, azt a keveset próbálta jól megjátszani, de nem mindig sikerült neki. Csont Ádám (5,5): szinte ugyanazt leírhatnám ide, amit Csernyiknél már megtettem. Érthetetlen, hogy a paisos edző ilyen keveset bízott két ilyen kaliberű játékosra... Végül a tornával kapcsolatos hír még, hogy a keddi edzésre két játékos érkezik próbajátékra a Pais csapatából, mindketten jó teljesítményt nyújtottak a tornán, jelenleg a Csillaghegy igazolt játékosai, ám a 90-es csapat romokban hever, így talán nálunk folytathatják pályafutásukat... üdv: Bogár A kupa meccsei képekben.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk