Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Testvériség - Külker-ASR 4:1 (1:1)	Bogár
2005. november 27. vasárnap, 10:00 Helyszín: Budapest, Bánkút út 71. Gólszerző: Erőss Tamás Csere: Erőss helyett Csák (5,5) Az ősz szezon zárómérkőzését a Testvériség ellen, egy stabil középcsapat ellen vívtuk. A körülmények nem voltak éppen ideálisnak mondhatók: az esőzések miatt a katasztrofális állapotú földes pályán játszottunk. Ráadásul több meghatározó játékosunk is hiányzott sérülés, illetve betegség miatt (Csont Ádám, Balogh Márk). A megszokott 4-4-2-ben kezdtük, komoly ellenfél ellen (a BVSC nem nevezhető annak) Gyugyi most debütált a középpályán. A taktika ragyogóan működött a mérkőzés elején, már a középpályán hatékonyan szűrtük meg az ellen támadásait, ha Gyugyin átjutottak, a Szemes vezértelte védelem állt ellen, a kapuig eljutó lövéseket pedig Barát biztosan fogta. A támadásvezetésünk azonban még döcögött (bár a korábi meccsekéhez képest sokkal jobb volt...), igaz a kombinatív játék ellenfele nem csupán a Testvériség volt, hanem a földes talaj is. Ennek ellenére mi szereztünk vezetést, egy a kapusról kipattanó labdára Erőss csapott le és az üres kapuba vágta. Ám ezután (és a szezonban nem először) a vezetés tudatában érthetetlen módon visszavettünk a tempóból, egyre többször jutottak el az ellenfél játékosai a kapunkig, kapufát is lőttek, majd egy kapu előtti kavarodásból egyenlítettek. A szünet jókor jött, fújhattunk egy kicsit (főleg Gyugyi, aki hatalmas mennyiséget futott, ám a félidő második felére elfáradt). A szünet utáni 5 perc viszont teljesen érthetetlen a számomra: 5 perc elegendő volt, hogy az egész első félidei produkciónk hiábavaló legyen, 5 perc elég volt, hogy kapjunk 3 gólt, 5 perc elég volt, hogy elveszítsük a mérkőzést. Buta egyéni hibákból, oda nem figyelésből kaptuk mindhárom gólt, szinte mindegyiket a középkezdés után (ez sem most fordult elő először...). Módosult a felállás, kockáztatni kellett, Szemes csatárnak ment föl, ám őt már ismerték az ellenfél játékosai (egy évvel ezelőtt ugyanis 8-at vágott a Tesinek), 4-5 embert is ráállítottak, így egyedül nem volt képes áttörni a védelmet, a többiek nem tudták érdemben segíteni. A csapat nagy része egyébként a második félidőben jóval gyengébb teljesítményt nyújtott, mint az elsőben, így a gólszerzésre is kevés esélyünk maradt, nem is sikerült... Ezúttal Csernyiknek sem ment a játék úgy, ahogy az ősz során azt megszokhattuk (hiányzott mögüle Csont), a középpályán Várkonyi elfogadhatóan játszott, de ez tőle kevés, Gyugyi sajnos hamar elfáradt, Zabolai pedig előbb jobbszélsőt játszott, majd középső középpályást, de egyik helyen sem ment igazán a játék neki. A védelem viszonylag jól teljesített a mérkőzésen, 5 percet leszámítva. Ez az 5 perc azonban végzetesnek bizonyult... Mindazonáltal voltak biztató jelek a játékban, az első félidővel elégedettek lehetünk (főleg az első 20 perccel), ha az ősz során minden meccsen így játszottunk volna, sokkal előrébb állnánk a tabellán. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik egy súlyos sérülés is: a Tesi egyik játékosa Gyugyival való vétlen ütközése után a földön maradt, ölben kellett levinni, az első diagnózis szerint szalagszakadást szenvedett, neki ezúton is jobbulást kívánunk! Magunknak pedig csak azt kívánhatjuk, hogy a kemény téli felkészülés után egy jobb tavasz köszöntsön ránk, a cspatban jóval több van, mint amit az ősz folyamán mutatott!!! Barát 6, Pap Zsolt 4, Dienes 4, Szemes 6, Sváb 5, Csernyik 5,5, Várkonyi 6, Gyugyi 7, Zabolai 4,5, Gazdig 5, Erőss 5

Külker-ASR - BVSC 4:0 (4:0)	Bogár, Zoge
2005. november 20. vasárnap, 14:00 Helyszín: Csillaghegy, Márton utca Gólszerző: Gazdig (2), Várkonyi, Csont Furcsa mérkőzés volt, ezért kicsit szokatlan lesz a meccsértékelés is, például abban a tekintetben, hogy ezúttal kivételesen nem osztályoztuk a játékosok teljesítményét (nem láttuk értelmét ugyanis...). Ezenkívül a cseréket sem a szokásos módon jegyezzük, hiszen a meccsen is rendhagyó módon variálhattunk. De kezdjük az elején! Lássuk csak...:) Joggal reménykedhettünk a győzelemben a mérkőzést megelőzően, hiszen az előző mérkőzésen a Soroksár ellen egy félidőt egészen tűrhetően uftballoztunk. Kedvezőtlen előjel volt azonban csapatkapitányunk, valamint Balogh és Zabolai hiánya. A meglepetés akkor ért bennünket, amikor kiederült, hogy a BVSC 8 játékossal érkezett. A versenykiírás szerint legkevesebb 7 játékos kell ahhoz, hogy egyáltalán elkezdődjék a mérkőzés, ez végsősoron teljesült, ám a fair play jegyében mi is kevesebbel álltunk ki. Cserében viszont korlátlanul cserélhettünk, ezért nem is jegyeztük fel az összefoglalóban, hogy ki mikor ki helyett szállt be. Nyögvenyelősen kezdtünk, pontatlanok voltak a passzok, keveset mozogtunk, ám így uraltuk a mezőnyt. Rövidesen Gazdig révén vezetést szereztünk, ám ehhez a "kapusuk" is hathatós segítséget nyújtott... A gól után megyugodtunk, talán túlságosan is, így egyszer Barátnak kellett ziccert hárítania, ám szerencsére ezt leszámítva kevés dolga akadt a portásunknak, végre. Az ellenfélnél időközben újabb sérülések történtek, mi pedig megkezdtük a gólgyártást: Gazdig, Várkonyi és Csont is betalált. A második félidőt le sem játszottuk, így a 4-0 maradt végeredménynek a krónikások számára... Abból a szempontból hasznos volt ez a derbi, hogy Gyugyit különösebb következmények nélkül kipróbálhattuk a védekező középpályás posztján, ahol is remekül megállta a helyét, így az amúgy gyengécske középpályás védekezésünk jelentősen erősödhet. Ezt (no és persze a 3 pont begyűjtését) leszámítva sok értelme nem volt ennek a mérkőzésnek, köszönhetően az egykor legendás utánpótlás-bázissal büszkélkedő BVSC megfelelő létszámban való ki nem állásának...

Soroksár - Külker-ASR 2:1 (0:1)	Bogár
2005. november 13. vasárnap, 10:00 Helyszín: Soroksár, Haraszti u. Gólszerző: Csernyik Dániel Csere: Erőss helyett Csák (4), Csák helyett Pap J. (-) Jól kezdtük a mérkőzést, mi irányítottuk a játékot, két szabadrúgást is kaptunk kb 20 méterre a Soroksár kapujától, ám az egyiket Gazdig, a másikat Várkonyi rúgta csúnyán fölé. Ettől függetlenül azonban nem ment rosszul a játék, az ellenfél igazán veszélyes helyzetet nem tudott kialakítani kapunk előtt. Sőt egy gyorsan elvégzett bedobást követően Csernyik betört a 16-oson belülre, és éles szögből a léc alá bombázott. Ezt követően azonban érthetetlen volt, ami a pályán történt: a vezető gól megszerzése után teljesen leeresztettünk, átadtuk a kezdeményezést a soroksáriaknak. Ők jöttek is előre, és támadásaik egyre veszélyesebbek voltak, de szerencsére az első félidőben csak kapufáig jutottak. A szünetben módosult a felállás: Pap Zsolt behúzódott középre, Zabolai foglalta el a helyét a jobb szélen, hogy ezáltal Várkonyinak nagyobb tér jusson, jobban tudja szervezni a játék irányítását. Ám ténylegesen semmit nem sikerült megvalósítanunk a szünetben megbeszéltekből, a vezetés tudatában teljesen leeresztettünk, a középpályánk átjáróház volt, többször 5-6 hazai játékos hozta a védelmünkre lendületből a labdát. Védőink azonban állták a sarat, ha pedig már rajtuk is túljutottak, Barát hárított, ám érezhető volt, hogy a nagy nyomásnak nem lehet sokáig ellenállni. Cserével próbáltuk frissíteni a játékot, Csák jött be jobbra a vonal mellé, ám sajnos ezen a meccsen nem tudott maradandót alkotni. A kirúgásainkat rendre az ellenfélhez jutottak, földön sem tudtuk felhozni a labdát, a Soroksár térfelére csak szökőévente jutottunk át. Így nem is volt meglepő az egyenlítő góljuk. Ám ezután ahelyett, hogy összeszedtük volna magunkat és megpróbáltuk volna visszaszerezni a vezetést, továbbra is rendkívül indiszponáltan játszottunk, így egy szöglet után (már megint…) a vezetést is megszerezte az ellen. Innentől kezdve Szemes is felkerült a csatársorba, volt is egy ígéretes helyzete, ám lövésig nem jutott. Ekkor végre elkezdtünk támadni, de egyrészt már kevés idő volt hátra, másrészt az lett, ami ilyenkor lenni szokott: hátul fellazultunk, mögénk kerültek, Dienes csak lerántani tudta az ellenfelet a 16-osunkon belül. A jogosan megítélt büntetőt szerencsére a lécre bombázta az ellenfél játékosa, ám a későbbiekben mi sem tudtunk betalálni, így maradt a 2-1-es keserű verség. Ez azért fájó, mert a szezon során már nem először fordult elő, hogy egy nálunk egyáltalán nem jobb ellenféltől kapunk ki. Észre kéne végre venni, hogy AMÍG NEM AKARJUK IGAZÁN A GYŐZELMET, ADDIG NEM IS FOGUNK GYŐZNI!!! Hozzátartozik a meccshez azonban az is, hogy az ellenfél játékosai rendre lábra mentek, hátulról utánunk rúgtak, folyamatosan szidtak minket a találkozó alatt, ám a spori ezt nem torolta meg kellőképp, ám amikor Csont szóvá tette (oké, nem éppen irodalmi stílusban…), hogy miért rúgnak belé egy percen belül háromszor úgy, hogy a labda a közelben sem volt, akkor rögtön villant a sárga - reklamálásért… Mindezektől függetlenül már hozzászokhattunk volna, hogy alattomos csapatokkal játszunk, és a bírók tehetetlenek… Azt, hogy ezen a meccsen (is) kikaptunk, csak és kizárólag magunknak köszönhetjük, jól fog jönni a téli szünet, hogy rendet tegyünk a fejekben! Barát 7 - Csont 6.5, Szemes 6, Gyugyi 5.5, Dienes 5 - Pap Zs. 5, Várkonyi 4.5, Zabolai 4.5, Csernyik 6 - Gazdig 4.5 Erőss 4

Külker-ASR - Dunakanyar 1:7 (0:3)	Zoge, Bogár
2005. november 2. szerda, 13:30 Helyszín: Csillaghegy, Márton utca Gólszerző: Gazdig Tibor Csere: Pap J. helyett Pap Zs. (6) a szünetben, Balogh helyett Egyedi (5) az 59. percben, Zabolai helyett Babóczky (-) a 65 percben, Csont helyett Takács (-) a 70. percben Az elmúlt meccsekkel ellentétben a meccs elején - annak ellenére, hogy Barát és Zabolai is sérüléssel bajlódott - teljesen partyban tudtunk maradni a második helyezett csapattal szemben. A mérkőzés első helyzetét is mi alakítottuk ki az elején, azonban Csernyik beadásáról Gazdig pár centivel lemaradt. A tizedik perctől a játék főleg a mi térfelünkön zajlott, de komoly veszély nem adódott a kapunk előtt. Aztán az ellenfél legjobbja két spiccel rúgott góllal vezetéshez juttatta csapatát. Ezután minden maradt a régiben, többet támadott a Leányfalu, mi pedig néhány kontrával veszélyeztettünk kapujuk előtt. Aztán pár perccel a félidő vége előtt az ellenfél középpályása a saját térfelükről indulva egészen a 16-osunkig vezethette a labdát anélkül, hogy bárki leütközött volna vele. Középre tett labdáját a már két gólnál járó leányfalui játékos bevágta harmadiknak. A szünetben Szemest előreküldtük és helyét a friss erőként beálló Pap vette át a védelemben. A második félidőben ugyanaz folytatódott, mint az elsőben, valamivel többet támadott a Leányfalu, azonban egy remek kontra végén Gazdig megtörte 7 mérkőzés óta tartó gólcsendjét. A sérülések miatt azonban folyamatos cserékre kényszerültünk, ami teljesen megbontotta főleg a védekezést, és sajnos a cseréink messze nem tudták ma azt a produkciót nyújtani, amit a lecseréltek. Ezután (főleg az utolsó 10 percben) futószalagon érkezetek a Leányfalu góljai, míg az utolsó pár percben Gazdig hasfájása miatt emberhátrányban is játszottunk. A mostani teljesítmény azonban bizakodásra adhat okot, hisz Várkonyi távollétében is tudtunk végre veszélyes helyzeteket kialakítani, illetve Gyugyi távolléte mellett sem lehetett a cserékig panasz a védelmre, és végre nem kaptunk szögletből sem gólt. Az utolsó három fordulóban minimum 7 pont a cél, és ha sérültjeink felépülnek, talán a bajnokság folyamán először fel tudunk állni az általunk ideálisnak vélt kezdőcsapattal... Barát 5 - Sváb 6, Dienes 5, Szemes 6, Csont 7 - Szűcs 5, Balogh 5, Zabolai 5, Csernyik 5,5 - Gazdig 6, Pap J. 5

RTK - Külker-ASR 8:0 (3:0)	Bogár
2005. október 29. szombat, 9:00 Helyszín: RTK pálya Csere: Nagy helyett Erőss (4) a 22. percben, Pap Zs. Helyett Pap J. (5) a 60. percben Kedvezőtlen előjelekkel várta a csapat az RTK elleni derbit: a kezdőből hiányzott Sváb, Várkonyi és a csapatkapitány Szemes is. Ezt tetézte az autóbaleset, ahol szerencsére senki nem sérült meg, ám a bemelegítésre és a taktikai eligazításra nem jutott idő, mondhatni beestünk a pályára… Ennek köszönhetően idegesen, kapkodón játszottunk, egyéni hibákból hamar hátrányba kerültünk. Sajnos a kapott gól sem rázta fel a gárdát, szögletből növelte az előnyét az RTK. Az elmúlt két meccsen (RSC, Újpesti Haladás) nem kaptunk szögletből gólt, de úgy látszik korai volt az öröm, lehet, hogy ők csak azért nem találtak be korner után, mert nem is volt lehetőségük szögletet rúgni…. A második félidőt 0-3-mal kezdtük, de igazából ott folytattuk, ahol az elsőt abbahagytuk: rögtön az elején kaptunk egy gólt és utána teljesen összezuhantunk, az ellenfél meg sem állt 8-ig. Nyilván 8 gólt nem rúg véletlenül egy csapat, de megint azt kell mondanom, amit a legtöbb korábbi mérkőzésen: magunkat vertük meg. Az RTK nem csinált semmi mást, csak kihasználta a hibáinkat. Nem tudunk túllépni a saját árnyékunkon. Sokkal többre vagyunk képesek, mint amit mutatunk, egyénileg is, csapatként is, ám valamiért mégsem tudjuk meccsen kihozni magunkból. Szinte minden edzésen gyakoroljuk a labdatartást, ehhez képest a meccsen csak pillanatokig van nálunk a játékszer, kapkodunk, vaktában rugdosódunk, ha pedig nagyritkán megpróbáljuk megjátszani, akkor is sokszor pontatlanok a passzok. Amíg fejben nem leszünk ott a mérkőzéseken, addig ehhez hasonló méretes zakók várnak ránk, ezt ideje lenne észrevenni! Barát 5 - Nagy 4,5, Dienes 5, Gyugyi 4, Csont 5,5 - Szűcs 4, Balogh 4, Pap Zs. 4, Csernyik 5, Zabolai 4, Gazdig 4

Külker-ASR - Ú. Haladás FC 3:3 (1:1)	Zoge
2005. október 23. vasárnap, 9:00 Helyszín: Csillaghegy, Márton utca Gólszerzők: Szemes Máté, Zabolai Gergő, Csernyik Dániel Csere: Nagy B. helyett Erőss (5) a szünetben Ez a meccs a várakozásoknak megfelelően nehezebbnek indult, mint a múlt heti, de mindent magunknak köszönhetünk. Várkonyi nélkül a középpályáról nem voltak indítások, idegesen kezdtük a félidőt, azonban Szemes kapásgólja pont jókor jött. 5-10 percig magabiztosan, de nem jól játszottunk, majd egy eladott labda után egyenlített az ellenfél. Ez láthatóan feltüzelte őket, de így is nekünk volt több helyzetünk a félidő végéig, a játékunk azonban körülményes, lassú és sokszor pontatlan volt. A szünet után átvettük az irányítást, több helyzetet is kidolgoztunk, majd egy lepattanó labdát 15 méterről Zabolai vágott a felső sarokba. Ami ezután történt számomra érthetetlen, gyakorlatilag egy percig sem vezettünk, mert a túl kint helyezkedő védőket a villámgyors újpesti csatár lefutotta és már is egyenlő volt az állás. Kellett egy 10 perc mire lélektanilag helyrejöttünk, majd Csernyik tört be a 16-oson belülre ahol csak felrúgni tudták. A kijelöltek közül az eddig a büntetőket biztos lábbal rúgó Gazdig most gyengén és középre lőtte, így a kapus hárítani tudott, csattanóként pedig 5 perc múlva már az előny is ott volt. Az újpesti 9-es önmaga és csapata harmadik gólját rúgta, pontosan ugyanúgy, mint az előzőt… A végén 3-4-3-mal próbáltuk áttörni az újpestiek acélosnak azért nem mondható védelmét, ám hiányzott az elképzelés akárcsak az egész meccsen. Egy szögletet követően amikor már Barát is elöl volt hatalmas kavarodás után Gyugyitól Csernyik elé került a labda, ő pedig becsúszva a kapuba kotorta azt. A becsületünket az utolsó pillanatban megmentettük, de nagyon elszomorodtam ezt a teljesítményt látván, hisz az ilyen meccseket kellene megnyernünk. Barát 6 - Nagy B. 5, Dienes 5, Gyugyi 5, Csont 6 - Szűcs 5, Balogh 5, Szemes 6, Csernyik 6 - Zabolai 6, Gazdig 5

RSC - Külker-ASR 2:4 (0:3)	Zoge
2005. október 15, szombat, 10:00 Helyszín: RSC pálya Gólszerzők: Csernyik (2), Szűcs, Várkonyi Csere: Dienes helyett Erőss (-) a 62. percben, Gazdig helyett Nagy B. (-) a 69. percben, Csernyik helyett Takács (-) a 74. percben Ettől a mérkőzéstől joggal várhattuk, hogy megszakad rossz szériánk, ráadásul a mezek is elkészültek, hiányzónk is csak Zabolai volt az elképzelt kezdőből, így kedvező előjelekkel várhattuk az összecsapást. A korai kezdés miatt még igen nedves volt a talaj, a mérkőzés elején feltünően sok volt ezért a labdaátvételi hiba. A mérkőzés kezdetétől érezhető volt fölényünk, ám ez nem mutatkozott meg helyzetekben. Kapkodva, pontatlanul játszottunk, észrevehető volt azonban Várkonyi játékkedve, többször vállakozott megindulásokra, indításokra, és az első veszélyes lövés is az ő nevéhez fűzödött. Aztán jött egy szabadrúgás, amit Csont élesen lőtt kapu elé, Csernyik pedig a hosszú oldalon a kapuba bólintott. Ez a gól megnyugtatta a csapatot egy kicsit és kezdtünk élvezhetően játszani, azonban igazán jól csak a félidő vége előtti tíz percben fociztunk, amikor is Csont még két (bár a második egy lecsúszott lövés volt) gólpassza után már megnyugtató 3 gólos volt az előny. A szünet után visszaestünk az első félidőhöz képest. A védekezés sem volt már olyan magabiztos, és bizony az ellenfél első gólja után Barátnak kellett még hárítania, hogy megnyugtató maradjon az előny. Ez felébresztette kicsit a csapatot és a következő tíz percben eggyel nagyobb (de a tudás alapján még mindig csak kb. 60%) fokozatra kapcsoltunk, Szemes legurított szabadrúgása után pedig Várkonyi helyezte 19 méterről kapuba a labdát. A végén még Takács eladott egy labdát, de az ellenfél második gólja után sem forgott veszélyben a győzelem. Összességében nem hozta ki magából a csapat a maximumot, de magabiztosan nyerte meg a találkozót, így pozitív előjelekkel várjuk a vasárnapi hazai meccset, ahol azonban ennél több kell majd valószínüleg a győzelemhez. Barát 6 - Sváb 7,5, Dienes 5, Szemes 6,5, Gyugyi 6,5 - Szűcs 7, Balogh 6,5, Várkonyi 8, Csont 6,5 - Gazdig 5,5, Csernyik 7,5

MAC - Külker-ASR 8:0 (3:0)	Zoge
2005. október 12, szerda, 19:00 Helyszín: MAC pálya, Fehér út Csere: Sváb helyett Pap Zs. (5) a szünetben, Balogh helyett Nagy B. (-) 62. percben, Gazdig helyett Pap J. (-) a 75. percben Ezen a mérkőzésen a tisztes helytállás volt a cél, a MAC messze kilóg a mezőny többi csapata közül, ráadásul Szemes nélkül kellett nekivágnunk a villanyfényes meccsnek. Támadásaink nem nagyon voltak, beálltunk saját térfelünkre fegyelmezetten, és így is 100%-os figyelemre volt szükség minden MAC-támadásnál a gól elkerülésének érdekében. Az idővel is játszottunk elég sokat, és valószínüleg rekord számú kirúgást végeztünk el. Nagyon jól lehetett viszont a védekezést gyakorolni (mást nem is lehetett tenni). Csak annyit kértünk játékosainktól, egy pillanatra se engedjék el magukat, mert azonnal sorozatos gólgyártásba kezd az ellenfél. Ez nem történt meg, és szerencsére ami eddig probléma volt a középpályás védekezést 5 középpályással elég jól sikerült megoldani. Furcsa, hogy 8-0-ás eredmény után dícsérő szavakat írok, de ha arra gondolunk, hogy ez a csapat 11-1-re verte a TFSE-t, bizony nem kellett szégyenkezve elhagynunk ilyen különbségű vereség mellett sem a pályát. Mindenki kihozta magából védekezésben a maximumot, egyelőre ennyire futotta egy ilyen kvalitású csapat ellen. Barát 7 - Sváb 5, Dienes 7, Gyugyi 6,5, Csont 6 - Szűcs 6, Balogh 6,5, Várkonyi 7, Zabolai 6, Csernyik 5,5 - Gazdig 6,5

Külker-ASR - TFSE 0:7 (0:3)	Zoge
2005. október 8. szombat, 13:30 Helyszín: Csillaghegy, Márton utca Csere: Pap helyett Erőss (5) a 28. percben Megint lehetne sok mindenről beszélni, hogy odahívtunk mindenkit másfél órával meccs előtt, mert másképp akartunk felállni (Csont játszott volna bal szélsőt, Csernyik bal csatárt, Zabolai támadó - Várkonyi védekező középpályást a hatékonyabb előrejáték miatt). Elmondtuk a taktikát, 5 perccel meccs előtt pedig kiderült, hogy Csont nem tudja vállalni a mérkőzést, az ő kiesését nem bírja jelenleg el a csapat, és az utolsó pillanatban emiatt felforgatott gárda a meccs elején nem tudta megvalósítani a találkozó előtt beszélteket, és mire felkaptuk a fejünket már 3-0 volt oda. Sok dolog játszott ebben közre, például Pap egy hónapos kihagyás után nagyon nem tudott beilleszkedni, ezután megint elkezdte érezni sérülését ezért még egy átszervezés, jött a szintén sérülés után első meccsét játszó Erőss, aki azonban (a csapattal együtt) nem tudott mit kezdeni a két 190(!!!) cm-nél magasabb belső bekkel, csak Gazdig elfutásai jelentettek minimális veszélyt az ellenfél kapujára. A második félidő elején sikerült felrázni kicsit a gárdát, és az első 10-15 percben mi irányitottuk a játékot, és bár ez is csak minimális veszéllyel járt, már sikerült néha ügyesen megtartani a labdát, de a támadásaink leginkább még mindig az ad hoc jelzővel voltak illethetők. Aztán Gyugyi vétlen öngólja arra volt csak elég, hogy teljesen szétessen a védelem vele együtt, Szemes előreküldése pedig csak a rúgott gól reményében történt, azonban csapatkapitányunk is csak egy jó lövésig jutott. Összességében eddigi legerősebb ellenfelünkkel játszottunk véleményem szerint, és megint nem oldottuk meg jól a megbeszélteket, 2 (3 ? nem emlékszem pontosan) gólt kaptunk szögletből, emiatt valami büntetést fogunk kitalálni, lehet, hogy ez lehet csak motivációs tényező, hogy jobban odafigyeljünk.(?) Barát 6 - Sváb 4,5, Szemes 6, Gyugyi 4,5, Dienes 5 - Szűcs 4,5, Várkonyi 6, Pap 3,5, Csernyik 6 - Gazdig 6, Zabolai 5,5

II. ker. UFC - Külker-ASR 6:0 (3:0)	Zoge
2005. október 2. vasárnap, 10:00 Helyszín: UFC pálya, 1023 Kolozsvári T. u. 11. Csere: Várkonyi helyett Babóczky (-) a 51. percben, Zabolai helyett Takács (-) a 69. percben A játék egy elemében sem tudtuk felvenni a versenyt az UFC-vel. Teljes indiszponáltság, fásultság, ötlettelenség látszott a csapaton, miután pedig Várkonyi kiszállt a középpálya közepéről sérülés miatt, abszolút nem kellett ellenállástól tartania az előretörő UFC-seknek. Mindenki teljesen alulmúlta önmagát kivéve Barátot, aki sok ziccert fogott. Ezt a meccset jobb minél hamarabb elfelejteni. Magyarázhatjuk azzal, hogy salakpálya volt, hogy van 5 sérültünk és 2 betegünk, benne lehet az e heti 3 meccs - főleg a csütörtöki mérkőzés vett belőlünk ki igen sokat - de ez akkor sem volt elfogadható teljesítmény. Tényleg minden mezőnyjátékos mélyen tudása alatt teljesített. Tanulnunk kell ebből is, hogy szombatra rend legyen a fejekben. Barát 8 - Sváb 4,5, Szemes 5, Gyugyi 5,5, Csont 6 - Szűcs 5, Várkonyi 5, Dienes 4,5, Csernyik 5 - Gazdig 4,5, Zabolai 5,5

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk